Az ember alkotta anyag – a XXI. század anyaga konferencia a Magyar Tudományos Akadémián

A hét évvel ezelőtt útjára indított rendezvénysorozat célja, hogy tájékoztassa a téma iránt érdeklődő, továbbtanulás előtt álló középiskolás diákokat a műanyagipar fejlődési irányairól, a társadalom szerepéről a fenntartható fejlődésben, s nem utolsó sorban ezen értékes anyag megbecsüléséről, amely az emberiség életminőségének javításában kulcsszerepet játszik.

Dr. Marossy Kálmán egyetemi tanár (Miskolci Egyetem, Anyagtudományi Kar, Kerámiaés Polimermérnöki Intézet,) előadását egy fontos kérdéssel kezdte, vajon „Jó anyag a műanyag!(?)”. Amióta élet van a Földön a polimerek léteznek, „gyártja” őket a természet. Az őskorban az ősember a bőrök cserzése, az állati inak kikészítése során már „polimerizált”, 2-3 ezer éve a dél-amerikai indiánok gumicipőt hordtak, tehát vulkanizáltak. A mai értelemben vett műanyagok felfedezése a XIX. században kezdődött, ekkor kezdtek el foglalkozni a természetes kaucsukok vulkanizálásával, illetve az elefántcsontból készült biliárdgolyókat ekkor kezdték celluloidból előállítani. Az igazi áttörés a XX. század első felére tehető, gondoljunk csak a fenolgyantára (Bakelit), a PVC-re, a kis sűrűségű polietilénre vagy a poliamid 6,6-ra. A század második felében pedig előretörtek az úgyneveztett műszaki műanyagok (pl. aromás poliamidok, poli(fenilén-szulfid stb.). A tudománytörténetben Hermann Staudinger nevét lehet kiemelni, aki a makromolekulák elméletét írta le 1921-22-ben (ezért 1953-ban Nobel-díjat kapott). Tulajdonképpen ez a dátum a polimertudomány kezdete.

Pótanyag-e a műanyag, ugyanis a magyar elnevezés ezt sugallja. Kezdetben igen, az volt, mert pótolt valamit, amiből hiány volt (elefántcsont, szaru, gumi stb.). Később új funkciót kapott, mert olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint más anyagok nem, ezek között lehet említeni a szigetelést, a hajlékonyságot, a törhetetlenséget, az alakíthatóságot, amely tulajdonságokat számos alkalmazási területen lehet kihasználni. A sokféle alkalmazáshoz sokféle műanyag társul, meg lehet különböztetni tömegműanyagokat (olcsóbb és gyors gyártási technológia) és műszaki műanyagokat (különleges tulajdonságok).

A mai világban számos támadás éri a műanyagokat. A stabilizátorok, a lágyítók, a monomer maradékok közellenségnek lettek kikiáltva, mert nem természetes anyagok, nem bomlanak le a természetben és nem lehet újrahasznosítani ezeket. Sajnos a média is elrettentő képet fest a műanyagokról. Ezeket figyelembe véve fel kell tenni a kérdést, hogy tényleg jó anyag a műanyag?

Mitől jó vagy mitől rossz egy (mű)anyag? Attól lehet jó, hogy alkalmas a funkciója betöltésére, és attól rossz, hogy nem arra használják, amire való, nem ismerik az egyes anyagok tulajdonságait. Használjuk ott és okosan a műanyagokat, ahol ez műszaki és gazdasági előnyökkel jár, és ne használjuk ott, ahol felesleges. Vagyis, használjuk felelősséggel! Az újrahasznosítás ma már műszakilag megoldott és annál kedvezőbb, minél több kémiai kötést tudunk megőrizni, az elégetés legyen a végső megoldás. Fontos az életciklus-elemzés, az anyag útjának követése a nyersanyagbázistól a kémiai kötések felbomlásáig. Mindez szakmai tudást igénylő feladat!

Olasz László, a ReMat Hulladékhasznosító Zrt. vezérigazgatója korszerű újrahasznosítási technológiát mutatott be. A műanyag hulladék begyűjtése kapcsán az előadó elmondta, hogy körkörös gazdaságra törekszünk az Európai Unióban, amelynek lényege, hogy az elhasznált alapanyagokat újrahasznosítjuk. A begyűjtés két fő területe az ipar és a lakossági szelektív gyűjtés. Az iparból évi közel 100 ezer tonna műanyag hulladékot gyűjtenek be koncentráltan. A szelektíven gyűjtött lakossági műanyag hulladék fele fólia, 40%-a PET palack, a maradék 10%-a HDPE flakon. Ipari szinten ez utóbbi anyagfajta nem jellemző, itt 70% a fóliák aránya.

A ReMat Zrt. fóliahulladékot dolgoz fel. 2000-ben, az induláskor még csak 3 ezer tonnát, jelenleg pedig már 25 ezer tonnánál tartanak évente. A feldolgozott mennyiség tekintetében Magyarországonazelsők,míg Európábanazelső 10 közöttvannak. A csomagolási hulladék fő összetevői a fóliatömlők, a fóliazsákok, a szemeteszsákok, a zsugorfóliák és az építőipari takarófóliák. A mezőgazdasági takarófóliák nem tartoznak ezek közé, mert nem csomagolási hulladékokok. A hasznosításra átvett, előkezelt, válogatott ipari fóliahulladékban 10%, míg a lakossági fóliahulladékban 25% az idegen anyag (anyagában hasznosíthatatlan) mennyisége. Ez utóbbi arány Ausztriában mindössze 1%. A ReMat Zrt. világviszonylatban is egyedülálló műanyag fóliahulladék feldolgozását videófilm mutatta be. A beérkező fóliabálák válogatásra kerülnek, ezután következik a mosás, a szárítás, majd Erema gépeken a további feldolgozás. A végtermék regranulátum, amelyből a késztermékek készülnek. A Magyarországon felhasznált szemeteszsákok 70%-át regranulátumból állítják elő. Az ipari hulladékfólia feldolgozásának technológiai vesztesége (szennyeződése) 10%, míg a lakossági fóliáknál ez az érték 25%. Az Ipar 4.0-hoz kapcsolódóan 100%-ban digitalizált termelésirányítási rendszerrel fognak dolgozni hamarosan.

Összegzésként az előadó elmondta, hogy 2019-ben várhatóan 9 000 tonna lakossági szelektív fóliahulladékot fognak feldolgozni, ebből is látszik, hogy a szelektív hulladék begyűjtése bővül. Ugyanakkor a minőség még nem javul, így a feladatok közé tartozik, hogy tudatformálással a begyűjtés minőségét javítsuk, valamint a kapacitásokat is növelni kell a fóliahulladékok feldolgozásában.

Dr. Ronkay Ferenc, a Jász-Plasztik Kft. fejlesztőmérnöke egy döbbenetes adattal kezdte a PET újrahasznosítását bemutató előadását. Évente 1,8 milliárd kg (1,8 millió tonna) élelmiszerhulladék keletkezik Magyarországon, műanyag hulladék pedig

„csak” 600 ezer tonna. Mi gerjeszti azokat a fejlődési folyamatokat, amelyeknek a mellékterméke a hulladék? Optimális esetben a fejlődést a közösség igénye határozza meg, például szeretnénk, ha környezetbarát energiatermelés lenne, ha bárhonnan telefonálni, internetezni lehetne, ha nem romlanának meg a vásárolt élelmiszerek.

Akadhatnak azonban járulékos problémák a fejlődés során, ezek közé tartozik a hulladékok keletkezése. Ezeket meg kell oldani. Ahhoz, hogy megoldást találjunk, először is körvonalazni kell, hogy mi is a probléma. Az, hogy túl sok műanyagot használunk, vagy az, hogy túl sok hulladék keletkezik belőlük és ezek nem bomlanak le, nem lehet újrahasznosítani? Az egyik komoly probléma, hogy a műanyag hulladék rossz helyre kerül. Ez súlyos problémát okoz a természetben, az élővilágban és esztétikai szempontból is „káros”. Megoldás lehet a csomagolásra használt műanyagok lebonthatóvá tétele és a nem megfelelő helyre került hulladékok összegyűjtése, hasznosítása. Ne feledkezzünk meg a megelőzésről sem, a hulladékká vált műanyag elkülönített, szelektív gyűjtéséről és a társadalmi igények, fogyasztói szemlélet változásainak figyelembevételéről.

A szelektív gyűjtés ugyanakkor drágább, mintha mindent „egyszerűen” csak kidobnánk. Színes kukákban, színes zacskókban való gyűjtés, külön kukásautók, amelyek más-más helyre viszik el a szelektív hulladékot, ezek mind költségnövelők. Ezt valamiből finanszírozni kell, erre szolgál a termékdíj. A lényeg, hogy az így befolyt összeg azt a területet fejlessze, aminek a céljából beszedik.

Kutatásokat végeztek annak megállapítására, hogy honnan kerülnek az óceánokba a műanyag hulladékok és arra jutottak, hogy egynegyed részük a folyókból érkezik. Ez a mennyiség több mint 20 ezer tonna is lehet évente. A Dunából naponta 3 000 kg ömlik a tengerbe, ami éves szinten 1 100 tonnát jelent. Léteznek kísérleti projektek az óceáni hulladék összegyűjtésére, itt az előadó kettőt is említett, a Manta Project és a The Ocean Cleanup vállalkozásokat, amelyekben hajókkal és úszó szigetek segítségével gyűjtenék össze a hulladékot.

A kibocsátott PET palackok 25-30%-át sikerül visszagyűjteni Magyarországon. Ez nem egy nagy szám, ezen a téren még bőven van fejlődési lehetőség. A PET palackok egyik újrahasznosítási lehetőségét videófilmen láthatta a közönség, amelyben az előadó a Jász-Plasztik Kft-nél működő PET tisztító-válogató és a 3 700 kg/óra kapacitású újrahasznosító üzemet mutatta be. A végtermék: újrahasznosított PET-ből készült tojástartó.

A fenntartható fejlődés fontos, ez nem jelent visszafejlődést. A műanyagokra szükség van, sorsuk alakulásában nekünk is nagy a felelősségünk. Adjunk esélyt a műanyag hulladékoknak, hogy újra termék lehessen belőlük, ne essenek ki a körfogásból, zárta előadását Ronkay Ferenc.

A hulladékmentes világ víziójáról, a Coca-Cola 2030-ig szóló vállalásairól beszélt előadásában a cég vállalati kapcsolatok vezetője, Mucska Péter. A vállalásaik három alappilléren nyugszanak, ezek a 100% ökodizájn, a 100% visszagyűjtés és a 100% partnerség. Hogyan is próbálják ezeket a vállalásokat teljesíteni. Az ökodizájn területén PET palack és csomagolási innovációkkal 2025-ig szeretnék elérni, hogy a palackjaik teljesen újrahasznosíthatóak legyenek, illetve 2030-ig az újrahasznosított PET aránya a palackokban 50% legyen. Az újrahasznosítás ösztönzésével, a begyűjtési és hasznosítási rendszerek támogatásával megvalósíthatónak látják a palackjaik 100%-os visszagyűjtését. A partnerség erősítésére szolgálnak a márka kampányok, a begyűjtési akciók, valamint a szelektív hulladékgyűjtési és hasznosítási együttműködések. Ez utóbbiak közé tartozik a Tiszai PET Kupa támogatása, vagy a Nagy-Britanniában bemutatott első olyan marketing film, amelynek „szereplői” 100%-ban reciklálható csomagolóanyagokból készültek.

A vállalások terén milyen eredményeket sikerült eddig elérni Magyarországon? A Coca-Cola palackjai és dobozai már 100%-ban újrahasznosíthatóak, 20%-ban újrahasznosított anyagból készülnek a PET palackjaik és 15%-kal csökkentették a palackok súlyát. A zöldgazdasági javaslataik között szerepelnek a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése, az ipar, a hulladékhasznosítók és az állam közötti zöldgazdasági megállapodás, valamint az újrahasznosított csomagolóanyagok használatának ösztönzése.

A konferencia végén Hajdárné Molnár Elvira, az MMSZ elnöke és Czigány Tibor professzor átadták az Innovációs-díjat Kasza Lajosnak, a Jász-Plasztik Kft. ügyvezető igazgatójának, mint Magyarország egyik leginnovatívabb és legnagyobb volumenű műanyagfeldolgozó cégcsoportjának megalapításáért, a kutatás-fejlesztés terén tett erőfeszítésekért, az újrahasznosításban elért eredményekért. Ez volt a hatodik alkalom, hogy a szakma kiváló képviselőjének ezzel a különleges, 3D nyomtatással készült szoborral köszönték meg munkáját.

Szerző: Dr. Lehoczki László

Fotó: Farkass Ábel

A rendezvény fő támogatói: