Azért is használom az „újból” szót a címben, mert a SUP irányelvként elhíresült uniós jogszabályról e lap hasábjain már beszámoltam, a CSAOSZ jogszabály-értelmezését elemeztem. Jelen cikknek az ad aktualitást, hogy a kormány a SUP irányelvvel kapcsolatban törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amit néhány nap múlva vissza is vont.
A jogszabály visszavonásának okait nem ismerjük, de azzal, hogy miniszteri szintű megbeszélésre került sor a főhatóság és a gyártók képviselői között, komoly erők megmozdulása vélelmezhető. Mindemellett megjelent a sajtóban az az információ is, hogy az országgyűlés egy későbbi időpontban tárgyalja a törvényjavaslatot. Azzal magyarázták ezt a lépést, hogy bár elkötelezett a magyar kormány a környezetromboló termékek hazai korlátozása mellett, de a járvány miatt nehéz helyzetbe került hazai műanyagipari vállalkozásokat lélegzetvételhez kell juttatni. A kormány az Innovációs és Technológiai Minisztériumot bízta meg, hogy folytassa az egyeztetéseket és készítsen ütemezést a technológiaváltás hatékony végrehajtására vonatkozóan, ráadásul értelmezési kérdésekre is várnak válaszokat az Európai Bizottságtól, mert szerintük hiányoznak az egyszer használatos műanyagtermékekre vonatkozó pontos előírások és iránymutatások.
De lássuk a tényeket.
2020. március 12-én a kormány nevében dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes törvénymódosítást terjesztett a parlament elé. A javaslatcsomag két törvény megváltoztatását tartalmazta. A környezetvédelemről szóló törvény módosítása egy felhatalmazást takar, amelynek értelmében a kormány egyes meghatározott műanyag termékek forgalomba hozatalát kormányrendeletben tilthatja meg. A javaslatcsomag második eleme a környezetvédelmi termékdíj törvény, amely fogalmak pontosítása után a komposztálható műanyagok „termékdíj-mentességét” lehetővé tévő bekezdést törölte.
Érzékelhető a tartalomból, hogy nem e két törvény módosításának tervezete „verte ki a biztosítékot”.
A nagyobb bajt a 2020. május 7-én az Európai Bizottságnak megküldött jogszabálytervezet tartalma okozta. A notifikációra bemutatott egyes egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyag termékek forgalomba hozatalának korlátozásáról szóló kormányrendelet-tervezet a SUP irányelvben megnevezett termékeknél szélesebb körben állapította meg a tiltandó termékek listáját, a hatálybaléptetés időpontját pedig fél évvel korábbi időpontra, 2021. január elsejére hozta előre. Ez pedig nem várt fordulatot hozott a tavaly óta ismert tartalmú irányelv hazai átültetésben.
A kormányrendelet-tervezet az ismert műanyag termékek – fültisztító pálcika, szívószál, léggömb szára, tányérok, evőeszközök, italkeverők, valamint a polisztirolhab poharak, italtartók és dobozok – mellett a „normál” műanyag poharakat, valamint a könnyű műanyag hordtasakokat (ezek hordtáskák és zacskók lehetnek) is a tiltólistára vette. Utóbbiak esetében a rendelkezés nemcsak a fosszilis, hanem a komposztálható anyagból készült változatokra is érvényes.
A továbbiakban igyekszem a csomagolási funkciót teljesítő zacskó megnevezést használni.
Utóbbi termékkör betiltása váltotta ki a szakma megmozdulását. A betiltást az alternatív megoldások meglétével magyarázta a jogalkotó.
MIÉRT OLY FONTOS A MŰANYAG ZACSKÓ – MI A BAJ AZ ALTERNATÍVÁKKAL?
A szakma a csomagolási funkció teljesítéséből és az általa elérhető áruvédelem eredményoldaláról közelíti meg a kérdést, nem pedig a zacskó hulladékának kezelési problémájával.
Talán bonyolultnak tűnik a mondat, de azt fejezi ki, hogy a csomagolás az áruvédelmi feladatának teljesítésével a nagyobb terheléstől óvja meg a környezetet. A hiábavalóan gyártott bármely áru előállítási folyamata során felhasznált anyag- és energia okozta környezetterhelés ugyanis sokkal nagyobb, mint a védelméül szolgáló csomagolásé.
Mi tehát nem azt nézzük, hogy egyszeri használat után többnyire (szelektív) hulladékká válik (kellene váljon) a műanyag zacskó, hanem azt, hogy az 1-2 forintos, 1-1,5 g tömegű csomagolóeszköz révén nem szárad ki másnapra a kb. 250 forintos, 1000 gramm tömegű kenyér, vagy a darált húst úgy lehet hazavinni, hogy leve nem folyik rá más megvásárolt termékre.
Az alternatív megoldások vagy nem nyújtanak a műanyag zacskóval azonos áruvédelmet, vagy csak nagyobb anyagfelhasználás mellett teljesítik.
Az áruházi csomagolásra számításba vehető megoldások:
Papírzacskó: tradicionális termék, amelynek kevés hazai hatékony gyártója van, az alapanyaga csak külföldről szerezhető be. Elsősorban szárazáruhoz alkalmas, szennyeződés ellen kiválóan véd, de (oxigén) zárótulajdonsággal nem rendelkezik. Teljeskörű helyettesítésre nem alkalmas. Életciklus elemzések szerint előállítása nagyobb környezetterheléssel jár, mint az azonos méretű műanyag zacskó. Tömegben mért anyagigénye is magasabb.
Papír-műanyag fólia társítású csomagolóanyag: felvágottak, tőkehúsok csomagolására elterjedt, más termék bolti csomagolására nem használatos. Anyagigénye, környezetterhelése magasabb, mint az azonos célt teljesítő műanyag zacskóé.
Nyújtható fólia: elsősorban darabolt áruk, főképp sajtfélék burkolócsomagolására használatos, vevők általi bolti csomagolás csak körülményesen kivitelezhető.
Fedeles műanyag doboz: péksüteményekhez, tejkészítményekhez, illetve húsfélékhez egyaránt megfelelő. Anyagfelhasználása jelentősen magasabb, mint a műanyag zacskóé.
Műanyag háló: főként gyártói előrecsomagolásban használatos, szennyezett termékek (pl. burgonya) esetében kevésbé higiénikus. Gyártói előrecsomagolás: higiénés oldalról kiváló megoldás, a komplett csomagolás tömege általában magasabb, mint a zacskóé, a fogyasztók számára kötöttséget jelent a csomagolás adagnagysága (miért vegyek 4 db-ot valamiből, ha csak kettőt szeretnék).
Vevő által hozott tartós, hosszú használatra tervezett műanyag, esetleg lenvászon zacskók: több áruházlánc már kínál ilyen megoldást. Bár életciklus-elemzések pontosan e termékre nem ismertek, bevásárló táskák esetében a szakirodalom szerint több mint százszori felhasználás után éri utol környezetterhelésben a műanyag zacskót.
Vevő által hozott tartós, hosszú használatra tervezett műanyag dobozok: külföldi példák bevezetésükről (kísérletekről?) ismertek. Bonyolult protokollt követel meg mind az eladótól, mind pedig a vevőtől az élelmiszer-áruházba frissáru csomagolására bevitt, ellenőrizetlen tisztaságú dobozok használata, az érintkezésmentes árubehelyezés, amely az élelmiszer-biztonsági lánc megszakadását is eredményezi. Többletfeladatot jelent a csomagolóeszközök ún. tárázása is. A dobozok használat utáni tisztításának környezetterhelésével is számolni kell.
Talán a fenti értékelés minden további igazolás nélkül bizonyítja, hogy a könnyű, nagyon könnyű műanyag zacskóknak sem áruvédelmi, sem pedig környezetterhelési szempontból nincs teljes körű, hasonlóan csekély környezetterhelés jelentő megoldása. Ráadásul az alternatívák többsége műanyag!
NEMZETKÖZI KÖRKÉP
Az Európai Unió tagországaiban kis eltéréssel azonos a műanyag zacskók és bevásárló táskák szabályozása:
• önkorlátozó megállapodás: SF;
• díj, hasznosítási díj vagy adó fizetése ellenében hozzáférhetők a zacskók: CZ, EST, N, P, PL, S, (UK);
• díj ellenében hozzáférhető, ez alól kivétel az ömlesztett áruk zacskói: D, DK, F, RO, SK;
• díj ellenében hozzáférhető (tilos díjmentesen adni): LIT, NL;
• díj ellenében hozzáférhető (tilos díjmentesen adni): kivétel ömlesztett áruk zacskója, ha biológiailag lebomló anyagból készül: A, B, I;
• tilos a használatuk: B/Vallon régió.
Az összeállítása tanúsága szerint a vizsgált 17 tagállam közül egyedül Belgium Vallon Régiója tiltja a zacskók használatát, Belgium Flandria Régiója és a további 15 tagország adó jellegű teherrel sújtja, de ettől az ömlesztett áruk esetében eltér, az eltérés esetenként csak a biológiailag lebomló változatra érvényes. Érdekes Finnország hozzáállása, ahol a gyártók a kormánnyal megállapodva önkéntes önkorlátozó intézkedéseket vállaltak.
A többségében megengedő jogi gyakorlat abból ered, hogy a 94/62/EK csomagolási és csomagolási hulladékról szóló irányelvet a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tárgyában módosító EU 2015/720 irányelve alábbi módon rendelkezik:
„A tagállamok által hozott intézkedéseknek ki kell terjedniük a következők közül az egyikre vagy mindkettőre:
a) olyan intézkedések elfogadása, amelyek biztosítják, hogy 2019. december 31-ig az egy főre jutó éves felhasználási szint ne haladja meg a 90 könnyű műanyag hordtasakot, és 2025. december 31-ig a 40 könnyű műanyag hordtasakot, vagy az ezekkel egyenértékű, súlyban meghatározott célértéket. A nagyon könnyű műanyag hordtasakokat ki lehet zárni a nemzeti felhasználási célkitűzések hatálya alól;
b) olyan intézkedések elfogadása, amelyekkel biztosítható, hogy 2018. december 31-ig az áruk vagy termékek értékesítési pontjain könnyű műanyag hordtasakokat ne bocsássanak díjmentesen rendelkezésre, kivéve, ha ezzel azonos hatékonyságú eszközöket alkalmaznak. A nagyon könnyű műanyag hordtasakokat ki lehet zárni ezen eszközök hatálya alól.”
JÓ LENNE ELKERÜLNI A NAGYOBB BAJT
Interneten hozzáférhető NÉBIH adat szerint Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, ebből 400 ezer tonna a háztartásokban. A felmérések szerint a kenyérféléknek 24, a készételeknek 18, a tejtermékeknek pedig a 17 százalékát dobjuk ki.
A műanyag zacskók épp e termékkategóriákban használatosak. Éves felhasználásukat 2000 tonnára becsüljük. A teljes csomagolás felhasználás Magyarországon évi 1,2-1,4 millió tonna.
Jó lenne elkerülni a nagyobb bajt egy észszerű jogalkotói döntéssel.

