Visszaváltási díj szlovák mintára – feldolgozói szempontból.
Februári számunkban számoltunk be arról, hogy Szlovákiában elindult a palackvisszaváltó program, egy PET palackért 15 eurócentet – amit a vevő a vásárláskor már kifizetett – fizetnek ki visszaváltáskor. Akkor a szlovák minta részleteit mutattuk be, e számunkban először ezt folytatjuk, az új rendszer kereskedelmi-adójogi, gyakorlati lépéseinek részletes, teljeskörű, a folyamat egészére kiterjedő bemutatásával, majd a magyarországi előkészületek állásáról olvashatnak. Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára ismerteti, hol tartanak jelenleg az egyeztetések, a tájékoztatás mellett megfogalmazza kételyeit is a jelenlegi iránnyal kapcsolatban és természetesen szakmai javaslatait. Megszólaltatunk e mellett két műanyag-feldolgozót, hogy mennyire tartja reálisnak a szlovák rendszer hazai megvalósítását. Palócz Tamás, a Kaposplast Kft. ügyvezető igazgatója és Somlai Árpád, a Resilux Közép-Európa Kft. ügyvezető igazgatója vállalkozott saját tapasztalatai megosztására.
A BPC Slovensko által közölt tájékoztatás szerint északi szomszédunknál 2022. január 1-től vezették be a palackvisszaváltó rendszert. Kezelője egy, a Környezetvédelmi Minisztérium által felhatalmazott nonprofit szervezet, amely négy szervezetből álló konzorcium. Ezek – AVNM, SZVPS, SAMO, ZOSR – az üdítőitalok és ásványvizek gyártói képviselete, a sörgyártók, valamint a nagy- és kiskereskedelem képviselői. A rendszert a termelők által fizetett díjból (hulladékkezelési díj), az újrahasznosított anyagok értékesítéséből és a vissza nem igényelt betétdíjakból finanszírozzák.
Működésének fő lépései, fázisai:
- a gyártó regisztrálja az italcsomagolást a nonprofit szervezetnél és betétdíjat fizet minden forgalomba hozott csomagolás után;
- a gyártó eladja az italt a kereskedőnek, aki a betétdíjat is megfizeti a gyártónak a termék árán felül;
- a kereskedő eladja a kiszerelt italt a fogyasztónak, aki megfizeti az ital és a betétdíj árát;
- a fogyasztó visszaviszi a csomagolást és visszakapja a betétdíjat;
- az átvevő kereskedő visszajuttatja a csomagolást a nonprofit szervezetnek, amely a kereskedőnek a csomagolás kezeléséért cserébe kifizeti a betét- és kezelési díjat;
- a nonprofit szervezet biztosítja az ellenőrzést, a nyilvántartást, a szállítást és a csomagolás feldolgozását;
- az anyagok a nonprofit szervezettől az újrahasznosító(k)hoz kerülnek;
- az újrahasznosító feldolgozza az anyagot, amelyet később a feldolgozók felhasználhatnak az új palackok és kiszerelések gyártásához.
A tájékoztatás kitér arra is, hogy az anyag tulajdonosa a nonprofit szervezet, amely meghatározza, hogyan és mely partnernek lehet azt értékesíteni. Az anyagot elsősorban olyan vállalatnak kell tendereztetés útján értékesíteni, amely azt élelmiszeripari célra használja fel, mindemellett lehetőséget kell hagyni a szektorban működő feldolgozóknak az elővásárlásra is. A magyar Országgyűlés 2020 decemberében szavazta meg azt a törvénycsomagot, amely alapján kötelezően visszaválthatóak lesznek az italcsomagolások. Az elfogadott hulladékszabályozás alapján a kormányon a sor, hogy meghatározza a betétdíjas rendszer működtetéséhez kapcsolódó konkrét előírásokat. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára, Nagy Miklós az előkészületek jelenlegi állásáról számol be az alábbiakban.
A kötelező visszaváltási rendszer csomagolási szempontból az egyes italcsomagolások kötelező visszaváltása (VVR) a házhoz menő szelektív gyűjtés mellett és a koncessziós rendszer részeként kerül kiépítésre. A hozzáférhető adatok szerint a csomagolási hulladékok házhoz menő szelektív gyűjtése jelenleg is több súlyos gonddal küzd, így például:
- a gyűjtés anyagáramonként magas és folyamatosan romló, egyes esetekben 50%-os szennyezettséget mutat,
- nem terjed ki valamennyi anyagáramra, az üveg gyűjtése több területen nem elérhető,
- már jelenleg is nem vagy alig járul hozzá a rezsicsökkentéssel befagyasztott, de a növekvő költségek miatt veszteséges kommunális gyűjtés eredményének javításához.

Álláspontunk szerint, amennyiben jelenleg is rossz minőségű hulladékot eredményez a házhoz menő szelektív gyűjtésből kikerülő, amúgy értékesnek tekinthető műanyag és fém italos palack, úgy fennmaradó hulladék értéket már alig fog képviselni, egyetlen előnyt kínál csak, hogy nem a lerakóban végzi. Véleményem szerint az üzemeltetési bevételekhez nem hozzáadni fog, sokkal inkább további elvonást eredményez, így az eddig is deficites kommunális gyűjtés veszteségei tovább növekednek.
A hazai műanyag kibocsátás összetételi adatait ismerve (~350 et/év, italos palack ~60 et/év) még egy kiválóan teljesítő visszaváltási rendszerrel sem lesz elérhető a műanyagokra vonatkozó 50%-os hasznosítási cél további intézkedések meghozatala nélkül.
Az üveg csomagolószerek terén mutatkozik a legnagyobb elmaradás az uniós célszámoktól. A kibocsátás összetételének (italos palack, konzerv) és a jelenlegi gyűjtési teljesítmény ismeretében itt jelentkezik a legégetőbb feladat. Számításunk szerint a nem italcsomagolási célú üveghulladékok jelenlegi visszagyűjtési teljesítménye (kb. 30%) mellett legkevesebb 80%-os üvegpalack gyűjtést kell elérni a 65%-os célérték teljesítéséhez.
A műanyag és üveg csomagolószerekkel kapcsolatban leírtak a nézetünkben azt a kételyt ébresztik, hogy ha amúgy is szükséges a lakossági szelektív hulladékgyűjtés további rendszerszintű hatékonyságjavítása, akkor szükséges-e a drágán üzemeltethető kötelező visszaváltási rendszer felállítása. Szakértőink becslése alapján ugyanis a kötelező visszaváltási rendszer felállítása – nemzetközi tapasztalatokból kiindulva – minimálisan 30 Mrd Ft vagy annál magasabb összegbe kerül, és évi üzemeltetési költségét is hasonló mértékűre kalkuláljuk, ami így már meghaladja a csomagolószerekből származó, évi kb. 40 Mrd Ft-ot kitevő környezetvédelmi termékdíj költségvetési bevételt (a gazdálkodók jelenlegi terheit), noha az az éves csomagolószer kibocsátás csupán alig 15%-át kezeli!
A kötelező visszaváltási rendszert a tervezettnél több lépcsőben célszerű indítani, mégpedig az üveg és alumínium italcsomagolási hulladékokra. Az itt szerzett tapasztalatok alapján kell megvizsgálni további termékkörök bevonását.
ÚJ CSOMAGOLÁSI MEGOLDÁSOK MEGJELENÉSE
A csomagolástechnika (is) innovatív szakterület, amely képes a fogyasztói szokásokra, a piaci körülményekre, de a jogszabály-változásra is gyorsan reagálni.
A visszaváltási rendszer bevezetésével párhuzamosan rövid távon számítani lehet a rendszer hatályát jogszerűen megkerülő, már ismert csomagolási megoldások (bag-in-box, >3 l adagnagyság) szélesebb körű bevezetésére, középtávon pedig teljesen új, gyártásérett, a fogyasztási szokásokat teljesen átalakító csomagolási formák (italsűrítmény-kapszulák, papír alapú palack) megjelenésére, amelyek a jelenleg ismert és szabályozás alá vont csomagolások kiváltását, volumenük csökkenését eredményezik.

ÖSSZEGEZVE
Annak ismeretében, hogy a 2020 elején elfogadott Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv egyebek mellett a kötelező visszaváltási rendszer bevezetését kormányprogram szintre emelte, ezért szükségesnek tartjuk a figyelmet a következőkre felhívni:
- csomagolási hulladékok hasznosítása terén szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a házhoz menő és a visszaváltási rendszer egymás hatékonyságát rontja;
- a csomagolás kibocsátás kis részarányát képező italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszere a gyártókat jelentősen növekvő költségek viselésére kényszeríti, amely inflációgerjesztő hatású;
- a kötelező visszaváltási rendszer bevezetése – egy ideig mindenképpen – forgalomvisszaesést hoz, ami a gyártóknak további kiesést jelent;
- a rendelkezések nyomán rövid-, és akár középtávon reálisan várható csomagolástechnológiai átrendeződés a rendszer finanszírozására negatív hatással lehet;
- a visszaváltási rendszer negatív hatásai többlépcsős bevezetéssel mérsékelhetők.
Megkerestük a magyar feldolgozói piac két fontos szereplőjét és megkértük őket, tanulmányozzák a Szlovákiában bevezetés alatt álló visszaváltási díj rendszerét. Mindketten fenntartásokkal ugyan, de pozitívan nyilatkoztak róla. Palócz Tamás, a Kaposplast Kft. ügyvezető igazgatója szerint megfelelően, egy konzorcium keretein belül alaposan elemzett és előkészített rendszerről van szó, de hozzátette: Mindenképpen szükséges elmozdulni a jelen- legi hulladékkezelési helyzetből, és ahol csak lehet, hatékonyabb, működőképesebb visszagyűjtési rendszereket kell kidolgozni és bevezetni. Nem szabad azonban megállni csak a PET palackok visszagyűjtésénél, meg kell vizsgálni egyéb területeken (pl. cso- magolási anyagok) a visszaváltás rendszerének életképességét. Ha pénzt kapunk a hulladékkért, akkor nagyobb motivációt jelenthet az összegyűjtése, visszaváltása, mint a „szemetelés” és környezetünk szennyezése.
Somlai Árpád, a Resilux Közép-Európa Kft. ügyvezető igazgatója szerint: Az újrahasznosítás és a körforgásos gazdálkodás sike- re abban rejlik, hogy miként tudjuk motiválni a fogyasztókat arra, hogy a hulladékokat szelektíven gyűjtsék. A betétdíjas rendszerrel biztosíthatjuk, hogy a PET palackok visszatérjenek a rendszerbe, újra feldolgozás alá kerüljenek és ismét PET palack legyen belőlük.
Arról, hogy hasznos lenne-e Magyarországon is ennek mielőbbi bevezetése, mindketten egyértelműen igennek nyilatkoztak. Palócz Tamás: Megítélésem szerint teljes mértékben indokolt és hasznos lenne. Figyelembe véve a helyi sajátosságokat és a nyu- gati országokban már évtizedek óta jól működő rendszereket, egy egészséges ötvözetű megoldást kell találni nálunk is. A körforgá- sos gazdaság alapja, hogy folyamatosan biztosítva legyen a meg- felelően begyűjtött hulladék, hogy az újrahasznosító kapacitások folyamatosan tudjanak működni és minőségi reciklált anyagokat tudjanak a gyártó cégek részére biztosítani. Nagyon közel vannak a másodlagos anyag felhasználási előírásainak a teljesítését megcélzó határidők, mely további indokok a jelenlegi rendszerek fejlesztésére.
Somlai Árpád mindeközben arra emlékeztetett: Több rendszer létezik az elhasznált PET palackok begyűjtésére és újrahasznosítá- sára. A betétdíjas rendszer kellő hatékonysággal tudja ösztönözni a fogyasztókat, hogy visszagyűjtsék az elhasznált PET palackokat.
Végezetül saját tapasztalatukról is megkérdeztük mindkét műanyag-feldolgozó cég vezetőjét, hogy vállalatuk működésében mit jelent az újrahasznosított anyagok felhasználása, illetve hogyan értékelik a regionális rPET (újrahasznosított PET) helyzetet a szlovákiai fejleményeket figyelembe véve?
Palócz Tamás: Egyre nehezebben és magasabb árakon érhetőek el mind a post industrial (ipari eredetű), mind a post consumer (lakossági eredetű) PET darálékok, regranulátumok. A vevőink elvárásai között ma már standardnak számít, hogy a PET termékeknek 100% reciklált alapanyagból kell készülni. Ehhez a szükséges menynyiségen túl megfelelő minőségű darálékokra és regranulátumokra van szükség, mely a begyűjtési, feldolgozási folyamat minden pontjánál egy nagyon hatékony rendszer meglétét kell, hogy biztosítsa állandó termék- és rendszer fejlesztéssel. Jelenleg a megfelelő minőségű víztiszta PET másodlagos anyagból jelentős hiány van a piacon. Az árak pedig a kereslet-kínálat függvényében jelentősen emelkednek.
Somlai Árpád: A Resilux csoport több évtizedes tapasztalattal rendelkezik PET újrahasznosításban, ezt a tapasztalatot szeretnénk szélesebb régióra is kiterjeszteni, beleértve Magyarországot és pár közép-európai országot. Az előforma gyártásnál az rPET felhasználásunk évről évre folyamatosan nő. Egyre több partnerünk érdeklő- dik a fenntarthatóság és a körforgásos gazdálkodás miatt akár az előírásoknál jóval magasabb arányú rPET-es előforma iránt, emiatt az igények jelentősen megugrottak, illetve tovább fognak emelkedni 2025-ig, amikorra minden üdítős és ásványvizes palacknak 25%- ban kell tartalmaznia majd visszaforgatott/újrahasznosított PET anyagot. Az újrahasznosított arány 2030-ra el kell, hogy érje a 30%ot, ez további igény növekedéssel jár. Ezt a Resilux csoport igyekszik saját forrásból ellátni a meglévő és a jövőbeni újrahasznosítási kapacitások növelésével.

