5'
Megjelenés: 2022. március 22.
Szerző: Farkass Gábor Kategória: CsomagolóiparKörnyezetvédelemÚjrahasznosítás

Indokolt és hasznos lenne itt is a bevezetés

Visszaváltási díj szlovák mintára – feldolgozói szempontból.

 

Februári számunkban számoltunk be arról, hogy Szlovákiában elindult a palackvisszaváltó program, egy PET palackért 15 eurócentet – amit a vevő a vásárláskor már kifizetett – fizetnek ki visszaváltáskor. Akkor a szlovák minta részleteit mutattuk be, e számunkban először ezt folytatjuk, az új rendszer kereskedelmi-adójogi, gyakorlati lépéseinek részletes, teljeskörű, a folyamat egészére kiterjedő bemutatásával, majd a magyarországi előkészületek állásáról olvashatnak. Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára ismerteti, hol tartanak jelenleg az egyeztetések, a tájékoztatás mellett megfogalmazza kételyeit is a jelenlegi iránnyal kapcsolatban és természetesen szakmai javaslatait. Megszólaltatunk e mellett két műanyag-feldolgozót, hogy mennyire tartja reálisnak a szlovák rendszer hazai megvalósítását. Palócz Tamás, a Kaposplast Kft. ügyvezető igazgatója és Somlai Árpád, a Resilux Közép-Európa Kft. ügyvezető igazgatója vállalkozott saját tapasztalatai megosztására.

A BPC Slovensko által közölt tájékoztatás szerint északi szomszédunknál 2022. január 1-től vezették be a palackvisszaváltó rendszert. Kezelője egy, a Környezetvédelmi Minisztérium által felhatalmazott nonprofit szervezet, amely négy szervezetből álló konzorcium. Ezek – AVNM, SZVPS, SAMO, ZOSR – az üdítőitalok és ásványvizek gyártói képviselete, a sörgyártók, valamint a nagy- és kiskereskedelem képviselői. A rendszert a termelők által fizetett díjból (hulladékkezelési díj), az újrahasznosított anyagok értékesítéséből és a vissza nem igényelt betétdíjakból finanszírozzák.

 

 

Működésének fő lépései, fázisai:

  1. a gyártó regisztrálja az italcsomagolást a nonprofit szervezetnél és betétdíjat fizet minden forgalomba hozott csomagolás után;
  2. a gyártó eladja az italt a kereskedőnek, aki a betétdíjat is megfizeti a gyártónak a termék árán felül;
  3. a kereskedő eladja a kiszerelt italt a fogyasztónak, aki megfizeti az ital és a betétdíj árát;
  4. a fogyasztó visszaviszi a csomagolást és visszakapja a betétdíjat;
  5. az átvevő kereskedő visszajuttatja a csomagolást a nonprofit szervezetnek, amely a kereskedőnek a csomagolás kezeléséért cserébe kifizeti a betét- és kezelési díjat;
  6. a nonprofit szervezet biztosítja az ellenőrzést, a nyilvántartást, a szállítást és a csomagolás feldolgozását;
  7. az anyagok a nonprofit szervezettől az újrahasznosító(k)hoz kerülnek;
  8. az újrahasznosító feldolgozza az anyagot, amelyet később a feldolgozók felhasználhatnak az új palackok és kiszerelések gyártásához.

 

A tájékoztatás kitér arra is, hogy az anyag tulajdonosa a nonprofit szervezet, amely meghatározza, hogyan és mely partnernek  lehet  azt  értékesíteni.  Az  anyagot  elsősorban  olyan vállalatnak kell tendereztetés útján értékesíteni, amely azt élelmiszeripari célra használja fel, mindemellett lehetőséget kell hagyni a szektorban működő feldolgozóknak az elővásárlásra is. A magyar Országgyűlés 2020 decemberében szavazta meg azt a törvénycsomagot, amely alapján kötelezően visszaválthatóak lesznek az italcsomagolások. Az elfogadott hulladékszabályozás alapján a kormányon a sor, hogy meghatározza a betétdíjas rendszer működtetéséhez kapcsolódó konkrét előírásokat. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára, Nagy Miklós az előkészületek jelenlegi állásáról számol be az alábbiakban.

A kötelező visszaváltási rendszer csomagolási szempontból az egyes italcsomagolások kötelező visszaváltása (VVR) a házhoz menő szelektív gyűjtés mellett és a koncessziós rendszer részeként kerül kiépítésre. A hozzáférhető adatok szerint a csomagolási hulladékok házhoz menő szelektív gyűjtése jelenleg is több súlyos gonddal küzd, így például:

  • a gyűjtés anyagáramonként magas és folyamatosan romló, egyes esetekben 50%-os szennyezettséget mutat,
  • nem terjed ki valamennyi anyagáramra, az üveg gyűjtése több területen nem elérhető,
  • már jelenleg is nem vagy alig járul hozzá a rezsicsökkentéssel befagyasztott, de a növekvő költségek miatt veszteséges kommunális gyűjtés eredményének javításához.
Az értékes másodnyersanyagként is szolgáló ital kiszerelések szemétbe kerülése nemcsak veszteség, hanem annak szennyeződését is nagymértékben növeli, ez pedig az újrafeldolgozásnál nagy hátrányt – komoly hozamveszteséget – okoz a szelektív gyűjtéshez képest.

Álláspontunk szerint, amennyiben jelenleg is rossz minőségű hulladékot eredményez a házhoz menő szelektív gyűjtésből kikerülő, amúgy értékesnek tekinthető műanyag és fém italos palack, úgy fennmaradó hulladék értéket már alig fog képviselni, egyetlen előnyt kínál csak, hogy nem a lerakóban végzi. Véleményem szerint az üzemeltetési bevételekhez nem hozzáadni fog, sokkal inkább további elvonást eredményez, így az eddig is deficites kommunális gyűjtés veszteségei tovább növekednek.

A hazai műanyag kibocsátás összetételi adatait ismerve (~350 et/év, italos palack ~60 et/év) még egy kiválóan teljesítő visszaváltási rendszerrel sem lesz elérhető a műanyagokra vonatkozó 50%-os hasznosítási cél további intézkedések meghozatala nélkül.

Az üveg csomagolószerek terén mutatkozik a legnagyobb elmaradás az uniós célszámoktól. A kibocsátás összetételének (italos palack, konzerv) és a jelenlegi gyűjtési teljesítmény ismeretében itt jelentkezik a legégetőbb feladat. Számításunk szerint a nem italcsomagolási célú üveghulladékok jelenlegi visszagyűjtési teljesítménye (kb. 30%) mellett legkevesebb 80%-os üvegpalack gyűjtést kell elérni a 65%-os célérték teljesítéséhez.

A műanyag és üveg csomagolószerekkel kapcsolatban leírtak a nézetünkben azt a kételyt ébresztik, hogy ha amúgy is szükséges a lakossági szelektív hulladékgyűjtés további rendszerszintű hatékonyságjavítása, akkor szükséges-e a drágán üzemeltethető kötelező visszaváltási rendszer felállítása. Szakértőink becslése alapján ugyanis a kötelező visszaváltási rendszer felállítása – nemzetközi tapasztalatokból kiindulva – minimálisan 30 Mrd Ft vagy annál magasabb összegbe kerül, és évi üzemeltetési költségét is hasonló mértékűre kalkuláljuk, ami így már meghaladja a csomagolószerekből származó, évi kb. 40 Mrd Ft-ot kitevő környezetvédelmi termékdíj költségvetési bevételt (a gazdálkodók jelenlegi terheit), noha az az éves csomagolószer kibocsátás csupán alig 15%-át kezeli!

A kötelező visszaváltási rendszert a tervezettnél több lépcsőben célszerű indítani, mégpedig az üveg és alumínium italcsomagolási hulladékokra. Az itt szerzett tapasztalatok alapján kell megvizsgálni további termékkörök bevonását.

ÚJ CSOMAGOLÁSI MEGOLDÁSOK MEGJELENÉSE

A csomagolástechnika (is) innovatív szakterület, amely képes a fogyasztói szokásokra, a piaci körülményekre, de a jogszabály-változásra is gyorsan reagálni.

A visszaváltási rendszer bevezetésével párhuzamosan rövid távon számítani lehet a rendszer hatályát jogszerűen megkerülő, már ismert csomagolási megoldások (bag-in-box, >3 l adagnagyság) szélesebb körű bevezetésére, középtávon pedig teljesen új, gyártásérett, a fogyasztási szokásokat teljesen átalakító csomagolási formák (italsűrítmény-kapszulák, papír alapú palack) megjelenésére, amelyek a jelenleg ismert és szabályozás alá vont csomagolások kiváltását, volumenük csökkenését eredményezik.

Ezek a palackok a legújabb követelmények szerint készültek, amelyek szerint a kupakot oly módon kell a palackra rögzíteni, hogy azt akár szándékosan se legyen könnyű eltávolítani, így a kupak által sem keletkezik nem kívánt műanyag szennyeződés a hulladékkezelés során.

ÖSSZEGEZVE

Annak ismeretében, hogy a 2020 elején elfogadott Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv egyebek mellett a kötelező visszaváltási rendszer bevezetését kormányprogram szintre emelte, ezért szükségesnek tartjuk a figyelmet a következőkre felhívni:

  • csomagolási hulladékok hasznosítása terén szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a házhoz menő és a visszaváltási rendszer egymás hatékonyságát rontja;
  • a csomagolás kibocsátás kis részarányát képező italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszere a gyártókat jelentősen növekvő költségek viselésére kényszeríti, amely inflációgerjesztő hatású;
  • a kötelező visszaváltási rendszer bevezetése – egy ideig mindenképpen – forgalomvisszaesést hoz, ami a gyártóknak további kiesést jelent;
  • a rendelkezések nyomán rövid-, és akár középtávon reálisan várható csomagolástechnológiai átrendeződés a rendszer finanszírozására negatív hatással lehet;
  • a visszaváltási rendszer negatív hatásai többlépcsős bevezetéssel mérsékelhetők.

Megkerestük a magyar feldolgozói piac két fontos szereplőjét és megkértük őket, tanulmányozzák a Szlovákiában bevezetés alatt álló visszaváltási díj rendszerét. Mindketten fenntartásokkal ugyan, de pozitívan nyilatkoztak róla. Palócz Tamás, a Kaposplast Kft. ügyvezető igazgatója szerint megfelelően, egy konzorcium keretein belül alaposan elemzett és előkészített rendszerről van szó, de hozzátette: Mindenképpen szükséges elmozdulni a jelen- legi hulladékkezelési helyzetből, és ahol csak lehet, hatékonyabb, működőképesebb visszagyűjtési rendszereket kell kidolgozni és bevezetni. Nem szabad azonban megállni csak a PET palackok visszagyűjtésénél, meg kell vizsgálni egyéb területeken (pl. cso- magolási anyagok) a visszaváltás rendszerének életképességét. Ha pénzt kapunk a hulladékkért, akkor nagyobb motivációt jelenthet az összegyűjtése, visszaváltása, mint a „szemetelés” és környezetünk szennyezése.

Somlai Árpád, a Resilux Közép-Európa Kft. ügyvezető igazgatója szerint: Az újrahasznosítás és a körforgásos gazdálkodás sike- re abban rejlik, hogy miként tudjuk motiválni a fogyasztókat arra, hogy a hulladékokat szelektíven gyűjtsék. A betétdíjas rendszerrel biztosíthatjuk, hogy a PET palackok visszatérjenek a rendszerbe, újra feldolgozás alá kerüljenek és ismét PET palack legyen belőlük.

Arról, hogy hasznos lenne-e Magyarországon is ennek mielőbbi bevezetése, mindketten egyértelműen igennek nyilatkoztak. Palócz Tamás: Megítélésem szerint teljes mértékben indokolt és hasznos lenne. Figyelembe véve a helyi sajátosságokat és a nyu- gati országokban már évtizedek óta jól működő rendszereket, egy egészséges ötvözetű megoldást kell találni nálunk is. A körforgá- sos gazdaság alapja, hogy folyamatosan biztosítva legyen a meg- felelően begyűjtött hulladék, hogy az újrahasznosító kapacitások folyamatosan tudjanak működni és minőségi reciklált anyagokat tudjanak a gyártó cégek részére biztosítani. Nagyon közel vannak a másodlagos anyag felhasználási előírásainak a teljesítését megcélzó határidők, mely további indokok a jelenlegi rendszerek fejlesztésére.

Somlai Árpád mindeközben arra emlékeztetett: Több rendszer létezik az elhasznált PET palackok begyűjtésére és újrahasznosítá- sára. A betétdíjas rendszer kellő hatékonysággal tudja ösztönözni a fogyasztókat, hogy visszagyűjtsék az elhasznált PET palackokat.

Végezetül saját tapasztalatukról is megkérdeztük mindkét műanyag-feldolgozó cég vezetőjét, hogy vállalatuk működésében mit jelent az újrahasznosított anyagok felhasználása, illetve hogyan értékelik a regionális rPET (újrahasznosított PET) helyzetet a szlovákiai fejleményeket figyelembe véve?

Palócz Tamás: Egyre nehezebben és magasabb árakon érhetőek el mind a post industrial (ipari eredetű), mind a post consumer (lakossági eredetű) PET darálékok, regranulátumok. A vevőink elvárásai között ma már standardnak számít, hogy a PET termékeknek 100% reciklált alapanyagból kell készülni. Ehhez a szükséges menynyiségen túl megfelelő minőségű darálékokra és regranulátumokra van szükség, mely a begyűjtési, feldolgozási folyamat minden pontjánál egy nagyon hatékony rendszer meglétét kell, hogy biztosítsa állandó termék- és rendszer fejlesztéssel. Jelenleg a megfelelő minőségű víztiszta PET másodlagos anyagból jelentős hiány van a piacon. Az árak pedig a kereslet-kínálat függvényében jelentősen emelkednek.

Somlai Árpád: A Resilux csoport több évtizedes tapasztalattal rendelkezik PET újrahasznosításban, ezt a tapasztalatot szeretnénk szélesebb régióra is kiterjeszteni, beleértve Magyarországot és pár közép-európai országot. Az előforma gyártásnál az rPET felhasználásunk évről évre folyamatosan nő. Egyre több partnerünk érdeklő- dik a fenntarthatóság és a körforgásos gazdálkodás miatt akár az előírásoknál jóval magasabb arányú rPET-es előforma iránt, emiatt az igények jelentősen megugrottak, illetve tovább fognak emelkedni 2025-ig, amikorra minden üdítős és ásványvizes palacknak 25%- ban kell tartalmaznia majd visszaforgatott/újrahasznosított PET anyagot. Az újrahasznosított arány 2030-ra el kell, hogy érje a 30%ot, ez további igény növekedéssel jár. Ezt a Resilux csoport igyekszik saját forrásból ellátni a meglévő és a jövőbeni újrahasznosítási kapacitások növelésével.