A szabály az szabály

Ó, de nagyon irtóztam gyerekkoromban ettől a minden önkényt magába tömörítő mondattól, amivel szüleim idő vagy további érvek hiányában röviden, ellentmondást nem tűrve zárták le az engem éppen szárnyalásra inspiráló szituációt. Ez mindig olyan pillanatot jelentett, amikor érzésem szerint hernyó létemből váltam volna önfeledten a szabad világba szabaduló pillangóvá, anyám azonban, a porosz oktatási rendszer elismert képviselőjeként, igen gyakran fojtotta belém a kitörés lehetőségét. Engem márpedig határozottan vonzottak az egyéni megoldások. Nem tudatosan választottam az ismeretlen ösvényeket, egyszerűen csak úgy éreztem, mindennek az ellenkező oldalát is meg kell tapasztalnom, hogy azt mondhassam, ez a szabály jó, mert támogat engem.