Fedezzük fel a karácsonyt!

Nekem a lelassulás, az elcsendesedés, a közösen töltött idő és a bekuckózás adja a karácsony értelmét. Adventtel kezdődik, amikor előveszem az erre az időszakra tartogatott könyveimet, meggyújtom esténként az elmúlt években el nem égetett gyertyákat, kedvenc zenéimet hallgatom, nézegetve a fotókat újraélem az év lelket melengető pillanatait, illatos teákat főzök, és a családomnak elkészítem a mögöttünk hagyott év emlékeiből saját kezűleg az ajándékokat. Számomra a karácsony a csend ünnepe. Nem a kínos teher időszaka.

Az elmúlt napok kedves olvasmánya volt Gyökössy Endre református lelkész könyve, amelyben leírta, hogyan vált ünneppé a karácsony Európa országaiban. Én magam sem tudtam ennek eredetét, ami a harmincéves háborúig nyúlik vissza. Egy katonatiszt a harcok során súlyos sebet kapott, és egy észak-német család fogadta be őt. Ahogy gyönyörűen írta Gyökössy Endre, a család életre ápolta a csatából lemaradt svéd tisztet, majd amikor az sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált, majd faggyút szerzett, s abból a pajtában gyertyákat öntött.