Mindenképpen okosabb dolog, ha a kutató nem bocsátkozik jóslásokba tudománya jövőjéről, mert nagy valószínűséggel tévedni fog, ha pedig történetesen igazolja a jövő, akkor nem prófétának fogják tartani – joggal –, hanem olyan álmodozónak, aki véletlenül ráhibázott az igazságra.
Venetianer Pál, az MTA Szegedi Biológiai Központ kutatóprofesszora osztotta meg több más mellett ezt a bölcsességét is velem még abban az időben, amikor szegedi újságíróként azzal kényeztetett sorsom, hogy fantasztikus emberekkel készíthettem interjút. Ezek egyike volt a most éppen a 90. születésnapját ünneplő professzor, és hogy nyomatékosítsam univerzális tudását, még hozzáteszem: két éve neves tanítványa, Karikó Katalin oldalán láttam viszont a tévében, a Nobel-díj átadásán.































































































































