Elvégeztetett! – mondta Jézus a keresztfán, ma már tudjuk, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Van kapcsolat Ég és Föld között. A megváltás napjára készülünk. Sorra veszszük saját stációinkat, sorra sikereinket és keresztjeinket.
A meggörnyedő emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló utolsó lépéseknek is. Itt születnek az elmélyülő gondolatok, elmélkedések. Napjainkról, mindennapi gondjainkról, dilemmáinkról, javítandó rosszról és örömöt adó sikerekről. Mindenkinek másfajta út jutott. Van benne gyöngeség, bizonytalan botladozás, bukdácsolás, kétség – elesés és felállás. Mindennapi keresztútjainkon tapogatózva haladunk.































































































































