Végtelenné tágul az idő. Bepötyögök néhány sorta gépbe, majd kitörlöm. A gondolatok erejüket és aktualitásukat vesztik, mire megjelennek a monitoromon. Mert ki tudja most megmondani, mi az idei karácsony üzenete? Mik a megfelelő szavak, amikor olyan ünnepre készülünk, amilyen még sosem volt? A mi életünkben sosem volt.
Vannak időszakok, amik megváltoztatnak minket. – Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte – Kalkuttai Teréz anya szavaiba kapaszkodom, abba az idézetbe, ami idén az íróasztalomra került. Régi szokásom, hogy minden adventben a székesfehérvári püspökkert kívánságházikójába kitett idézetek közül húzok egyet, amit aztán jól látható helyre teszek, emlékeztetőként. De itt van még az előző évi is Adytól, mert a kiszolgáltatottságban minden bizonytalanságot és peszszimizmust leküzdő gondolat számít: – Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, /
Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.
