Változó világunk abszurd és titokzatos. Nem tudni, mit rejt a holnap. Sokunk naiv álma az, hogy a technológia mindig a jó erőket szolgálja. Miközben azonban a technológia rohamosan fejlődik, vannak köztük olyan ellentmondásos kutatások is, amik etikai szempontból igen érzékeny témákat feszegetnek. A hasznos, hatalmas vívmányokat felmutató kutatások mellett az ember föltépte a világszakadékot is, és kérdés, időben meg tud-e állni? Valóban járhatnak potenciális előnyökkel például a most nagy áttörésként beharangozott ember-állat hibridek megteremtésére irányuló vizsgálatok?
Eötvös József írta: Az ész (…) az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem azért, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon. Ezzel szemben a BBC tudósításával kapcsolatban, amely szerint a Cambridge-i Egyetem géntechnológus kutatói őssejtekből spermium, petesejt és méh nélküli emberi embriót alkottak, sokkal inkább egy falanszter megalkotásának rémképe jut elsőre eszembe. A kutatók ugyan hozzátették, hogy az új módszer legálisan nem használható csecsemők létrehozására, lehetővé teszi ugyanakkor a genetikai betegségek kialakulásának jobb megértését. Mégis miért van az, hogy a hír hallatán engem balsejtelem fog el? Mi a biztosíték arra, hogy a tudás mindig jó kezekben marad?
