Az Európai Bizottság 2018. év elején publikálta a műanyag stratégiáját, majd nem sokkal később az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló irányelv tervezetét. A Bizottság felelős gondolkodásról tett tanúbizonyságot akkor, amikor szabályozás tervezetet készített a környezetben megjelenő és globális szinten kezelhetetlennek tűnő műanyag hulladékok – legalábbis – csökkentésére.

A műanyag stratégia szélesebb témakört ölel fel, nemcsak a „kézzel fogható” (makro)műanyag hulladékokkal, hanem a mikroműanyagokkal, az 1 mm-nél (más vélemények szerint 5 mm-nél) kisebb méretre töredezett plasztikok kérdéskörével, továbbá a kikötői létesítmények hulladékkezelésének feladataival is foglalkozik. Az irányelv tervezet ugyanakkor tizenegy, az európai tengerpartokon hulladékként leggyakrabban előforduló műanyag termékre koncentrál. A későbbiekben ezzel a témakörrel foglalkozunk részletesebben.

A MŰANYAGOK ÉS AZ EURÓPAI MŰANYAGIPAR JELENTŐSÉGE

A műanyag stratégia a problémák részletes tárgyalása előtt érzékeltetni próbálja a műanyagok jelentőségét mindennapjainkban, ehhez statisztikai adatok vesz igénybe. Európa műanyagipara 1960 és 2015 között húszszorosára növekedett és jelenleg 1,5 millió embernek teremt munkahelyet. Éves termelése 49 millió tonna (a globális termelés 322 millió tonna), árbevétele pedig 360 milliárd euró. Összehasonlításképpen Magyarország GDP-je 2016-ban 114 milliárd euró volt – kb. egyharmada.

A  műanyagipar   rendkívül   dinamikusan   fejlődő   iparág, a műanyagok folyamatos innovációja hihetetlen távlatokat nyit az emberiség előtt, elég csak végiggondolni egy napunkat, kezdjük a reggeli fogmosással, ruházatunk összetételének átvizsgálásával, tudatosítsuk magunkban, hogy a közlekedésre használt járművünkbe több ezer műanyag alkatrészt építettek be (aminek hatására átlagosan 0,5 literrel kevesebb üzemanyagot fogyasztanak), vagy gondoljunk okostelefonjainkra, számítógépünkre. Megtalálható a műanyag a gyógyászatban, az energetikában és a szerteágazó műszaki alkalmazásokban.

A MŰANYAGOKNAK JELENTŐSÉGE A CSOMAGOLÁSTECHNIKÁBAN

Az évente kitermelt kőolaj 4-6%-át fordítják műanyaggyártásra és ennek 40%-ából készül csomagolószer. A világon előállított termékek 90%-a csomagolás nélkül nem lenne elérhető.

A műanyagok különböző típusai eltérő zárótulajdonságokkal rendelkeznek, egymással társíthatók, így a csomagolások a termékekre szabható. A műanyagok új csomagolási megoldások létrehozását tették lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek az egyre növekvő lélekszámú emberiség élelmezésében. A műanyagok tették lehetővé a vákuum és védőgázas, vagy az intelligens és aktív csomagolások létrehozását, a kereskedelem modernizálását az önkiszolgáló értékesítés kiterjesztésével, a változó életmódhoz és fogyasztói szokásokhoz való rugalmas igazodást. Mindezeket költséghatékonyan.

A vállalatok nyereségérdekeltek, a csomagolás költség, de a termékveszteség drágább. A gyártók érdekeltek a legtakarékosabb, de jó megoldásban. Mi azt állítjuk, a csomagolás nem csak a terméket, a környezetet is védi. Ennek igazolására álljon itt két ábra.

RÉSZLETEK AZ EGYSZER HASZNÁLATOS MŰANYAG TERMÉKEK IRÁNYELV TERVEZETÉBŐL

Az irányelv tervezete a tizenegy termékkörhöz (1. táblázatban az első oszlop) eltérő szigorúságú intézkedéseket rendel (1. táblázatban az első  sor), a betiltástól a fogyasztási korlátozáson át a kiterjesztett gyártói felelősség elvének érvényesítéséig. A szabályozási fokozatok a termék jelentőségétől és az alternatív megoldás létezésétől függően változnak (1. táblázat).

A táblázatból látható, hogy többségében nem csomagolószerekre vonatkozik a szabályozás tervezete. A táblázatban *-gal megjelölt termékek pontosításra szorulnak, a definícióikat szó szerint idézzük.

Csomagolóeszközök*:

• „Ételtároló edények, azaz ételtartók, például dobozok fedéllel vagy anélkül, amelyek olyan ételek tárolására szolgálnak, amelyeket vagy a helyszínen azonnal elfogyasztanak az ételtartóból, vagy elvitelre magukkal visznek készételként, például a gyorsételekhez használt ételtároló edények, kivéve az italtartókat, tányérokat és tasakokat, valamint az ételt tartalmazó csomagolásokat.
• Italtartó

Csomagolóanyagok**:

Flexibilis anyagból készült zacskók vagy csomagolások olyan élelmiszerek tárolására, amelyeket a zacskóból vagy csomagolásból készételként történő azonnali fogyasztásra szánnak.

Italos palackok záróeleme, fedőfólia – italos palackok***:

Italtárolók, vagyis folyadék tárolására használatos tárolóedények, például italpalackok, beleértve a fedelüket és kupakjukat is. Könnyű   műanyag   zacskók****:

Könnyű műanyag hordtasakok a 94/62/EK irányelv 3. cikke 1. pontja c) bekezdésében meghatározott definíció szerint.”

MIT TAKARNAK AZ TERVEZETT INTÉZKEDÉSEK?

A csomag az alábbi (a táblázatban A-G -ig terjedő) intézkedéseket tartalmazza:

Fogyasztás korlátozás azon termékek esetében, amelyeknek létezik alternatívája (pl. szívószálak). Megjegyezzük, hogy a tervezet a helyettesítő termékek környezeti hatásait nem elemezte. Forgalomba   hozatali   korlátozás   általános  redukálási  célokat takar, amelyeknél a tagállamok nemzeti szinten saját intézkedéseket fogadhatnak el a csökkentés elérése érdekében. A bevásárló reklámtáskák visszaszorítását pl. a hazai termékdíjas szabályozásban százszoros alapdíjtétel (1900 Ft/kg) alkalmazásával valósította meg a jogalkotó – úgy tűnik eredményesen.

Terméktervezési követelmények  kiemelt  figyelmet  kapnak, ezek között egy példa az italpalackokhoz rögzített kupakok konstrukciós követelménye, de ide sorolható a termékmaradék nélkül üríthető, vagy a kevesebb anyagfajtát használó csomagolási megoldások keresése is.

Jelölési követelmények bevezetésének célja a fogyasztók tájékoztatása – pl. a nedves törlőkendők – megfelelő ártalmatlanítási műveletekről vagy a kerülendő ártalmatlanítási módszerekről. EPR (Extended Producer Responsibility – kiterjesztett gyártói felelősség)  rendszer  az Európai Bizottság által széles körben preferált modell, amelyet a piaci korlátozás alá nem eső, egyszer használatos műanyag termékekre is ki kívánnak terjeszteni. Ez – egyebek mellett – a gyártóknak a hulladékkezelés költségeihez való pénzügyi hozzájárulását jelenti. A problémát és a szakmai szervezetek ellenző álláspontját az okozza, hogy ezt a pénzügyi terhet a termékgyártók hatáskörén túlnyúló, utcai (tengerpari) szemétgyűjtés költségei fedezésére kívánják fordítani.

A kiterjesztett gyártói felelősség elve ugyanakkor azt jelenti, hogy a gyártó a termékét – a mi esetünkben a csomagolását – a hulladékhasznosítás mindenkori legjobb gyakorlata figyelembevételével tervezi meg. Erre van ráhatása. Az utcai és tengerparti szemetelés kérdése nem termékgyártói hatáskör, a környezet rendben tartásáért a települések hatóságai felelősek. Szelektív gyűjtés – e rendeletbeli – kötelezettsége az italos palackokra vonatkozik (1. táblázat „F” oszlop), a tagállamoknak el kell érniük azt, hogy 2025-re elkülönítetten gyűjtsék össze az adott évben forgalomba hozott termékek 90%-ának megfelelő hulladékot. E cél elérése érdekében a tagállamok többek között:

1. betétdíjas rendszert alakítanak ki, vagy
2. a vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségvállalási rendszerekhez meghatározhatnak elkülönített gyűjtésre vonatkozó célokat.

Szemléletformálás az EPR rendszer részének is tekinthető, amelyben a lakosságot a hulladékképződés megelőzésére, a helyes gyakorlat követésére kívánják „nevelni”. Sok teendő vár ránk!

Szerző: Nagy Miklós, CSAOSZ

fotó: ReMat Zrt.