AZ MMSZ ELNÖKSÉGE ÉRTÉKELTE A MŰANYAGIPAR IDEI HELYZETÉT
Markánsan jelentkezett az elvárás, hogy a műanyagipar választ adjon a szakmánkat ért kritikára és vádaskodásra. Az MMSZ ennek megfelelően megkezdte a műanyagellenes kampányra megfogalmazandó stratégiájának kidolgozását, a következő év a megvalósítás kezdete lesz.
Az érdekképviseleti szervezet 2019-ben is kiemelt feladatának tekintette, hogy az új szakképzési törvénybe minél nagyobb mértékben épüljön be az MMSZ által kidolgozott oktatási stratégia, ez részben sikerült, így jövőre is folytatódik annak nyomon követése, hogy a műanyagos szakma által meghatározott követelmény is érvényesüljön a szakmai képzésben.
Az üzleti kapcsolatépítés továbbra is kiemelt feladat a szervezet számára, így megszervezte hagyományos rendezvényeit: Düsseldorfban a K-vásár nemzeti standján kilenc magyar cég állított ki, a tavaszi kapcsolatépítő rendezvényen pedig a FANUC új székházába látogattak el a műanyagos szakma képviselői. Az idei év eseménysorát most is az MTA-ban megtartott „Az ember alkotta anyag – a XXI. század anyaga” elnevezésű konferencia zárta.
HAJDÁRNÉ MOLNÁR ELVIRA
az MMSZ elnöke, a PEMÜ ZRT. elnök-vezérigazgatója
Minisztériumi szinten nagy átalakulások zajlottak az elmúlt időszakban, az MMSZ elnöksége az újonnan felállt minisztériumokkal hogyan tudta felvenni a kapcsolatot? Hogyan folytatódtak a korábban megkezdett egyeztetések a műanyagipart érintő legfontosabb kérdésekről az iparstratégia és környezetvédelem, az adózás, a támogatási és a kormányzati kapcsolatok területén?
A Magyar Műanyagipari Szövetség elnöksége folyamatosan nyomon követi a változásokat és az elmúlt évek gyakorlati tapasztalataira, kapcsolatrendszerére építve törekszik a minél szélesebb körű érdekérvényesítésre. A korábban meghatározott stratégiai célok a gazdasági érdekképviselet és a társadalmi felelősségvállalás megvalósítása érdekében, a felügyelő bizottsággal szoros együttműködésben folytatódott a korábbi években megkezdett munka. A szervezeti változások a kormányzat szintjén hoztak új megközelítéseket, új lehetőségeket. A korábbi évek együttműködései a különböző szakmai testületekben jó alapot jelentettek az újjászerveződő keretek között is a szakmai egyeztetések folytatásához a különböző kormányzati területekkel. A változások együtt jártak a korábbi időszak munkájának összegzésével, értékelésével a lezáruló folyamatokhoz kötődően. A Szövetség stratégiai céljainak megvalósítása szempontjából az alapvetések nem változtak, a Szövetség a változásokhoz igazodva folytatja a különböző szakterületeken az egyeztetéseket a minisztériumokkal és az érintett szakmai szövetségekkel.
A külföldi szakmai szervezetekkel folytatott együttműködések bővítésére is van jó tapasztalatunk, a K 2019 vásár keretében szerveztük meg Magyar Estünket, amelynek Szegner Balázs, Magyarország düsseldorfi főkonzulja, valamint Eric Wallner, az Észak-Rajna-Vesztfália Műanyagipari Egyesülés projektvezetője volt a vendége. Ezt az estet a külügyminisztérium kapcsolatrendszerének bevonásával szerveztük. A kormányzattal folytatott együttműködéseknél a külföldi tapasztalatok szintén új távlatokat nyithatnak a hatékony és fenntartható programok kidolgozásában és bevezetésében.
Elsődleges kormányzati cél a magyar vállalkozásoknál a minél nagyobb mértékű hozzáadott érték elérésének a támogatása. A gyakorlatban mennyire érzékelhető az a tendencia, hogy államilag erősítik a hazai kutatás-fejlesztés-innovációt? A kkv-k szintjén például mennyire tud mindez megvalósulni?
A műanyagipar alapja a folyamatos fejlesztés, kiemelt jelentőségű az új anyagok, felhasználási területek kutatása, a fejlesztések egyre gyorsabb bevezetése az ipari gyártási környezetbe. A kutatás-fejlesztési tevékenység, az újdonságok alkalmazása közép és hosszú távon nem kerülhető el, és ez független a cég méretétől. A különbség abban lehet, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre a vállalkozásoknál és a hiányzó erőforrásokat hogyan lehet biztosítani. A kutatás-fejlesztések megvalósítását támogató pályázati lehetőségek többféle alternatívát biztosítanak a vállalkozásoknak, hogy vissza nem térítendő forrásokból csökkentsék a kockázataikat és vonjanak be szakmai partnereket fejlesztési projektek megvalósításába. A magyar vállalkozások hozzáadott értékének növelését célzó kutatás-fejlesztési pályázatok választási lehetőséget kínálnak a vállalatoknak fejlesztési céljaik megvalósításához és ez jó irány, a nehézséget a pályázatokhoz kötődő adminisztrációs kötelezettségek jelentik, amelyet érdemes lenne felülvizsgálni és az EU által finanszírozott hasonló pályázatok egyszerűbb elszámolási struktúrájához közelíteni.
A Magyar Műanyagipari Szövetség kiemelt feladata, hogy a műanyagok iránt érzékelhető kedvezőtlen megítélésre meggyőző választ adjon. Milyen lépéseket tesz az MMSZ, hogy a műanyag ne úgy éljen a köztudatban, mint ami káros a környezetre?
A Szövetség elnöksége és felügyelőbizottsága az elmúlt hónapokban kiemelten foglalkozott a műanyagellenes kampányokkal, figyelemmel kísértük azok tartalmát, beleértve a nemzetközi, elsősorban az európai kampányokat és az azokra adott válaszokat is. A rendelkezésre álló információkra építve körvonalazódik az a stratégiai koncepció, amelynek lényege a műanyagokkal kapcsolatos tudományos megközelítésen alapuló ismeretek széleskörű eljuttatása a társadalom különböző rétegeihez annak érdekében, hogy megismertessük az ebben a nagyszerű anyagban rejlő lehetőségeket. Kiemelt cél, hogy a műanyagokat használó emberek felismerjék a felelősségük fontosságát abban, hogyan kezelik használat után a műanyagból készült termékeket annak érdekében, hogy ne szemétként, hanem újabb lehetőségként álljanak rendelkezésre. A másik irány, hogy szakmai egyeztetéseket folytassunk a minisztériumokkal és szakmai szervezetekkel egy olyan rendszer kidolgozására, amely a körforgásos gazdaságban a lehető legnagyobb mértékben újrahasznosítja a műanyagokat.
Hogyan látja, mik lesznek a 2020-as esztendő legfontosabb kihívásai?
A műanyagellenes kampányra megfogalmazott stratégia megvalósítása. Az elkezdett projektek folytatása az oktatás, az ismeretterjesztés, az üzleti kapcsolatépítés és az érdekképviselet sikeres és eredményes megvalósítása érdekében.
FARKASS GÁBOR
az MMSZ igazgatója
A PlasticsEurope adatai szerint míg a műanyagok globális termelése 2018-ban tovább nőtt, Európában a műanyagtermelés csökkent, és a 2019-es előrejelzések is azt mutatják, hogy ez a csökkenő tendencia az Európai Unió várt gazdasági eredményeivel összhangban tovább folytatódik. Pontosan mit mutatnak a nemzetközi adatok: egyes elemzők jelentős lendületvesztésről beszélnek a gazdasági fejlődés terén, mások azt mondják, nincs válság, csupán technológiai váltásra van szükség. Ön hogyan látja?
Valóban sokféle értelmezése van a jelenlegi helyzetnek, de néhány tendencia egyértelmű. A világ műanyagtermelése – minden kritika és negatív médiakampány ellenére – valóban nő (2018: 359 Mt), bár ennek földrajzi eloszlása sokatmondó: Kína, Japán és Dél-Kelet Ázsia 2018-ban már az összes műanyagtermelés több mint 50%-át adta, és ebből Kína meghaladja a teljes mennyiség 30%-át! Az európai műanyaggyártás jelenleg csökken, a feldolgozási adatok is kismértékben csökkentek (2018, EU28+NO, CH: 51,2 Mt). Lendületesen nő ezen belül ugyanakkor az újrahasznosított műanyagok részaránya (Németország, 2017: 12,3%) és ez jóval 15% fölé várható 2018-ra. A magyar trend is egyezik ezzel (2018: >10%), jelentősen bővült az újrafeldolgozó kapacitás 2019-re, ennek hasznosulásához azonban nemcsak a feldolgozói piacnak kell alkalmazkodnia, de a begyűjtés hatékonyságának, infrastruktúrájának is jelentősen javulnia szükséges.
Az MMSZ adatai ismeretében Magyarországon milyen tendencia várható?
A magyar adatok pozitívak, műanyag-feldolgozásunk 2018-ban is nőtt, és ez igazolja a várakozásainkat, a műanyag-feldolgozók (beszállítók) előtt további lehetőségek nyílnak meg és ennek sikerül meg is felelniük. Folyamatosan növekszik például a PET felhasználás, minden negatív kampány ellenére, nyilván itt (is) a visszagyűjtési, újrahasznosítási adatokon kellene javítanunk.
Egyértelműen érzékelhető, hogy az európai műanyagipar elkötelezett amellett, hogy felgyorsítsa átalakulását a körkörös műanyaggazdaság felé. Hogyan érzékeli a hazai adatok ismeretében, a magyar cégek mit tesznek vagy mit tudnak tenni ennek érdekében? A hatékonyság érdekében – akár anyagi áldozatot hozva – fordulnak a technológiai átalakulás, az újonnan fejlesztett alapanyagok bevezetése, az üzleti modellek megváltoztatása, az újrafeldolgozás gyorsítása felé?
Úgy érzem, sokkal inkább szabályozási módosításra van szükség ennek komoly változásához, a magyar feldolgozók egyrészt nyitottak is ebben az irányban és technológiailag is megoldhatók az esetleges problémák. Másfelől azonban nagy szükség lenne az újrahasznosított anyagáramok feldolgozásának ösztönzésére, ebben a témakörben Szövetségünk számos javaslatot készített már, eddig sajnos csekély foganattal. Jelenleg zajlanak az ITM szervezésében az ezt is meghatározó kerekasztal egyeztetések, komolyan reméljük, hogy a jelenleg kialakítás alatt lévő „Kiterjesztett Gyártói Felelősség” rendszer elemei ösztönzőleg fognak hatni az újrahasznosítás (az ehhez szükséges működő és hatékony begyűjtő, másodnyersanyag kezelő rendszer) bővülése irányában. Szakmánk a legjobb eséllyel indul ezen az úton, hiszen a műanyagok nemcsak a felhasználásukban, de újrahasznosításukban is verhetetlenek sokszínűségükkel, alakíthatóságukkal, költséghatékony mutatóikkal, legkedvezőbb környezeti lábnyomukkal.
Létre kell hozzuk a fontos piaci szereplők – a gyártók, kompaundálók, feldolgozók és újrahasznosítók – együttműködését, meg kell mutassuk, hogy a műanyag inkább a megoldás, mintsem a probléma része.
DR. DEMJÉN ZOLTÁN
az MMSZ alelnöke
Ebben az évben a nemzetközi műanyagipar harminc jelentős vállalata létrehozta az AEPW szövetségét azt vállalva, hogy az elkövetkező öt évben 1,5 milliárd dollárral járulnak hozzá a környezetben található műanyag hulladékok felszámolásához. Vállalták azt is, hogy olyan megoldásokat dolgoznak ki, amelyek minimalizálják a műanyag hulladékot, ezzel előmozdítják a körforgásos gazdaság működését. Ez egy rendkívül előremutató hír volt év elején, hol tart most ez a kezdeményezés?
Az AEPW angol rövidítés, mely magyarul annyit jelent, hogy „Szövetség a műanyag hulladék megszüntetésére”. A projekt jó ütemben halad. Nemrég nevezték ki Jacob Duer urat az AEPW elnök-vezérigazgatójának, aki az ENSZ környezetvédelmi programjának programigazgatójaként tevékenykedett ezt megelőzően, a szövetség tehát valóban komoly energiákat fektet be a projektbe, nemcsak pénzügyi eszközöket értve itt, hanem az új vezetői struktúra kialakításával még hatékonyabbá igyekszik tenni a szervezet munkáját. Az APEW alapvetően négy területre fókuszál: műanyag hulladék gyűjtés és –kezelés infrastruktúrájának fejlesztése, az újrahasznosítás növelése; új technológiák kifejlesztése, melyek megkönynyítik a műanyag újrahasznosítás folyamatát új értéket teremtve a már elsődleges feladatuknak eleget tett műanyagokból; kormányzati szervek, az üzleti szféra és az önkormányzatok képzése a fenti folyamatokat előmozdítására; a műanyag hulladékkal fokozottan szennyezett területek megtisztítása, különös tekintettel azokra a folyókra, melyek közvetlenül juttatják azt az óceánokba.
Nos, mind a négy központi területen igen komoly előrelépés történik. Új technológiák fejlesztésére legyen példa a BASF, ezen szövetség egyik zászlóshajója nagy erőkkel dolgozik a kémiai újrahasznosítás területén. Olyan cégekkel keresi a tudományos, műszaki és üzleti együttműködést, melyek a műanyag hulladékból hőhatásra, oxigén kizárásával alacsony szénatomszámú olajokat, úgynevezett pirolízis olajat tudnak előállítani. Ez az olaj szigorú minőségi követelményeknek kell, hogy megfeleljen, közvetlenül bekerül a BASF gőzbontójába (steamcracker), melyben – hasonlóan a hagyományos kőolajból nyert naftához – további hőbomláson megy keresztül és keletkezik belőle etilén, propilén, C4 frakció stb. Ezek a monomerek kiinduló anyagai a tömegműanyagainknak, a kör tehát bezárult: hulladékból új műanyag alapanyag keletkezik. Itt némi büszkeséggel meg kell említenem, hogy hazánkban is működnek pirolízissel foglalkozó cégek, melyek szintén bekerültek a BASF látókörébe, mint potenciális pirolízisolaj-szállítók.
A szennyezett területek megtisztítására példaként az APEW által ez év áprilisában indított, a Ganges folyó megtisztítására irányuló projektet említeném (Renew Ganga program). A Ganges a második a műanyagok által legszennyezettebb folyók közül a világon, melyek a műanyag hordalékukat az óceánokba szállítják. Tudnunk kell, hogy a világ folyamai közül mindössze tíz folyó felel az óceánokba jutó műanyagmennyiség 90%-áért! Ebből is érzékelhetjük a projekt óriási jelentőségét.
A globális erőfeszítés azonban kevésbé hatékony, ha elmarad az egyes országok szintjén ez az együttműködés, bevonva a kormányzati és a nem kormányzati szervezeteket is. Magyarországon milyen szinten épült ki ez a kollektív fellépés? Érez erre nyitottságot?
Tagadhatatlan, hogy határozott érdeklődés figyelhető meg kormányzatunk részéről e probléma iránt. November elején vettem részt az Agrárminisztérium által szervezett konferencián, mely a biomassza alapú polimerek értékláncteremtő szerepével foglalkozott. Remek előadásokat hallottunk, tartalmukkal néhány apróságtól eltekintve szakmailag egyet tudok érteni és csak remélni tudom, hogy az elhangzottakat az illetékesek megszívlelik, mi több, be is építik a stratégiai tervekbe. Visszatekintve az elmúlt két év előadásaira, megbeszéléseire, amik csak az MMSZ és a volt NGM, majd utódja az ITM képviselői között zajlottak, elmondható, hogy az érdeklődés, nyitottság adott, ami viszont hiányzik, az a döntési erő, az alapvető elszántság a műanyag hulladék átfogó kezelésére. Ugyanakkor be kell lássuk, hogy a probléma rendkívül bonyolult. Felelős döntés meghozatala érdekében alapvető fontosságúnak tartom az egyes műanyagféleségek Magyarországra vonatkozó anyagáramainak ismeretét, például a figyelem homlokterében mozgó PET palackok esetében is ellentmondásos a kép. Több érintett cég képviselője szerint a PET hulladék mechanikai hasznosítására meg van a kívánt kapacitás, csak – bármilyen furcsán is hangzik – nincs elég hulladékmennyiség a gépek táplálására, és ezen a ponton lép be az össztársadalmi felelősség a probléma megoldásában. Mindenkiben tudatosítani kell, hogy egy személyben ő is felelős környezetünk megóvásáért. A szelektív hulladékgyűjtés továbbfejlesztésében látom a megoldást. Ennek egyértelmű feltétele a jelenleginél korszerűbb logisztikai lánc kiépítése, a műanyagtermékek világos, egyértelmű, jól látható fajtamegjelölő bélyeggel történő ellátása. Adott esetben a műanyag hulladékot a jelenlegi két osztályozó szempont helyett – palack és egyéb műanyag – több osztálynak megfelelő konténerbe kell(ene) válogatni. Fontos tehát a sorrend: 1. átfogó koncepció kidolgozása, melynek alapja egy precíz anyagmérleg felállítása fajtánként; 2. logisztikai lánc kiépítése; és ezzel párhuzamosan 3. a társadalom felkészítése a tudatos műanyag hulladék gyűjtésre.
A biológiailag lebomló műanyagok mennyire tekinthetőek a körforgásos gazdaságra való átállás megoldásának? Mennyire érzékelhető a hazai műanyag-feldolgozók körében a törekvés a környezettudatos termelésre?
A biológiailag lebontható műanyag megítélésem szerint a közeljövőben semmiképp, de a távoli jövőben sem igen tudja helyettesíteni a hagyományos műanyagokat. Vannak viszont olyan területek, ahol ideális módon szerepet kap a körforgásos gazdaság bizonyos szeletében, ilyen például az MMSZ által is gyakran megfogalmazott könnyű és igen könnyű zöldséges zacskók alkalmazási területe. Az élelmiszer áruházak eladóterében a lebontható zacskókba gyűjti a vásárló a zöldséget, gyümölcsöt, pékárut stb., otthon pedig ugyanebbe a zacskóba gyűjti a háztartási szerves hulladékot. Az így higiénikusan gyűjtött szerves háztartási hulladék megfelelő logisztikai lánc kiépítése esetén eljut a komposztáló üzemekbe, ahol a többi szerves hulladékkal együtt irányított körülmények között, tehát elsősorban magas hőmérsékleten (50-70 °C) zacskóstul mindenestül lebomlik és értékes humusz lesz belőle, mely kikerül a szántóföldekre, pótolva annak szervesanyag-tartalmát. Úgy gondolom, hogy ez egy tényleg szép és vállalható alkalmazás a körforgásos gazdaság megteremtésének irányában.
A fentiekből következik, hogy ha nincs meg a megfelelő fizikai-kémiai körülmény – komposztáló üzem – és nincs meg a jól átgondolt logisztikai háttér, akkor többet ártunk az ilyen műanyagok használatával, mint segítünk. A lebontható műanyag ugyanis csak úgy a természetben, a deponálókban vagy a tengerben a jelenlegi tudásunk szerint nem bomlik le, vagy legalábbis rendkívül lassan. Ráadásul a mindennapi használó abban a (téves) tudatban van, hogy szemete lebomlik, tehát még felelőtlenebbül szemetel, mint ahogy ezt tette hagyományos műanyag esetében, és akkor még nem beszéltem a műanyag hulladékgyűjtőkben a hagyományos műanyagokkal történő összekeveredés veszélyéről, mely a mechanikus (és kémiai) újrahasznosítási folyamatokat teszi lehetetlenné vagy legalábbis jelentősen megnehezíti.
Mindezen problémák ellenére a bioműanyagok és ezen belül a biológialag lebontható műanyagok hihetetlen népszerűségnek örvendenek a felhasználók körében is. A politejsav, vagy rövidítve PLA termelése 15%-kal nő évente. Fóliák, zsákok gyártása mellett a fröccstermékek, pl. egyszer használatos evőeszközök, tányérok is terjedőben vannak. Valóban dicséretes ez környezettudatosság a feldolgozók gondolkodásában, de visszatérve a fenti gondolatmenethez, ezeknek a termékeknek életciklusuk befejeztével az ipari komposztálókban a helyük. Ráadásul a vastagabb falú fröccstermékek esetében az alacsony fajlagos felület miatt még egy aprítási folyamaton is át kell(ene) esniük mielőtt a komposztálóba kerülnének. A kérdés tehát nem egyszerű, azonban a biológiailag lebontható anyagok alkalmazásának csak is így van értelme!
GERA SÁNDOR
az MMSZ alelnöke,
a MOL regionális értékesítési vezetője
A MOL-csoport ebben az évben a régiós vegyipar egyik legfontosabb szereplőjévé lépett elő, amelynek egyik mérföldköve a poliol beruházás volt, a másik a korábban átadott szintetikus gumigyár. A MOL Közép-Kelet-Európában az egyetlen olyan vállalat, amely a nyersolaj kitermeléstől a poliol, illetve a szintetikus gumi előállításáig a teljes értékláncot felöleli. Mi ezzel a MOL célja?
A Tiszaújvárosban megvalósuló, 1,2 milliárd eurós fejlesztés a MOLcsoport történetének legnagyobb organikus beruházása. Ennek – az egész régióban egyedülálló poliol komplexum megépítésének köszönhetően tovább bővül a MOL Petrolkémia és hozzájárul a MOL-csoport 2030-as stratégiájának egyik fontos célkitűzéséhez, hogy a nem üzemanyag típusú termékcsoportok arányát 50%-ra növeljük a teljes portfólión belül.
A MOL számításai szerint az üzem évente közel 150 millió euróval járul majd hozzá a MOL-csoport pénzügyi eredményéhez (EBITDA-hoz). A poliol ma az egyik legkeresettebb műanyag alapanyag, az autógyártástól kezdve a ruhaiparon át a hőszigetelésig számos iparágban használják. A tiszaújvárosi üzemben a ma elérhető egyik leghatékonyabb és környezetkímélő módszerrel állítanak majd elő poliolt, a Thyssenkrupp és az Evonik által használt HPPO (hidrogén-peroxidból propilén-oxid) eljárással.
Ahogy Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója az alapkőletételnél mondta, 2021 után az üzem jelentősen javítja Tiszaújváros vegyipari pozícióját. Az itt meghonosított szakértelem és az új gyártási infrastruktúra további befektetőket csábíthat a térségbe.
Milyen további lépések követik ezt?
A MOL-csoport Enter Tomorrow üzleti stratégiájával összhangban 2030-ig 4,5 milliárd dollárt fordít kelet-közép-európai petrolkémiai és vegyipari növekedési projektekre. Ennek egyik mérföldköve az említett poliol beruházás, illetve a korábban átadott szintetikus gumigyár is.
Minden felhasználói szegmensben folyamatosak az új elvárások, melyek új kihívások elé állítják a műanyaggyártókat. Alapanyagok terén milyen irányban tart most a kutatás-fejlesztés?
A MOL-csoport számára nagyon fontos, hogy lépést tartson egyrészt a technológiai fejlődéssel, másrészt a vásárlói elvárások változásaival. Termékfejlesztéseink során is ezeket tartjuk szem előtt. 2019-ben elsősorban polipropilén termékportfóliónkra koncentráltunk, hogy meglévő típusainkat oly módon fejlesszük tovább, hogy vevőink számára költségcsökkentési lehetőséget tudjunk biztosítani. A módosított adalékcsomag hatására megnőtt a kristályosodási hőmérséklet, ami a vevőinknél (akik műanyagipari feldolgozó cégek) lerövidíti a végtermékek hűtési idejét, csökkentve ezáltal a ciklusidőt. Ez végeredményben azt jelenti, hogy egységnyi idő alatt több végterméket képesek gyártani. Termékfejlesztésünk másik iránya egy csomagolóipari innováció volt, melynek célja az esztétika, termék megjelenés, átlátszóság javítása volt. A TIPPLEN R 665 XClear nevű új polipropilén random kopolimer típusunk igazi áttörést jelent a fúvott kozmetikai PP palackok területén. Az ebből készült palackok átlátszósága, felületi fényessége vetekszik a PET palackok hasonló tulajdonságaival, újrahasznosításuk pedig sokkal egyszerűbb annál.
Innováció és fenntarthatóság – gyakran hangoztatják, hogy a vállalat működésének ezek az alapvető pillérei. Ez az elkötelezettség milyen területeken és hogyan valósul meg a MOL munkájában?
Mint arra az előző válasz végén már utaltam, a legutóbbi termékfejlesztésünk egyik deklarált célja volt, hogy újrahasznosítás terén is előrelépést érjünk el. Mivel TIPPLEN R 665 XClear típusunk igazi PET alternatíva, ezért megvalósítható, hogy a kozmetikai palackok, azok kupakja, de akár még a rajtuk lévő címke is ugyanabból a polimerből készüljön (PP). Ezáltal az újrahasznosítási folyamatban nincs szükség szeparálásra, a palackok minden eleme együtt kezelhető.
A termékfejlesztés mellett a MOL-csoport beruházásaival is a fenntarthatóság és a körkörös gazdaság erősítésére törekszik. Mint arról már számos sajtóorgánumban hírt adtunk, a MOL idén stratégiai együttműködési megállapodást kötött a német APK céggel, amely saját szabadalommal rendelkezik az oldószer alapú műanyag újrahasznosítás terén. Másik stratégiai beruházásunk az Aurora cégcsoport megvásárlása volt, amely szintén műanyag újrahasznosítással foglalkozik. Fejlett logisztikai rendszerük segítségével a gyártó üzemek műanyag hulladékait gyűjtik össze, majd azokból regranulálás után kompaund alapanyagokat készítenek főként autóipari beszállítóknak. Az említett cégekkel is elkezdődött már a közös termékfejlesztési munka.
HOLLÓ LÁSZLÓ
az MMSZ alelnöke,
a RAVEN INVEST KFT. tanácsadója
Sosem látott fejlődés zajlik a járműgyártásban, a gyártók számára éppen az a legnagyobb nehézség, hogy egyidejűleg több irányban különböző meghajtású autók kutatás-fejlesztését kell finanszírozniuk. Az autóipar hozzáadott értékének 70 százaléka azonban a beszállítóktól jön, így a hazai kkv szektor szerepe is kiemelten fontos ebben a változásban. De vajon mire készüljenek, hogyan tervezzenek? Mert az tény, hogy tíz évre előre nem lehet olyan magabiztosan tervezni, mint korábban.
A járműgyártás fejlődése – legalábbis Európában – nem a gyártott jármű darabszámok masszív növekedésével jellemezhető, hanem a technológia fejlődésével. Kezdve az alapkérdéssel – milyen erőforrás hajtja a járműveket – és folytatva az összes olyan újdonsággal, amelyek egyenként kényelmi extrák, összességében, vagy inkább együttműködve pedig maga az önvezető autó. Ez az oka, hogy a hazai vállalkozások előtt két fő irányt látok az előbb említett technológiai fejlődésben: részt venni, illetve kiszolgálni a jól definiált igényeket alkatrész szállítással, szolgáltatással. A kkv szektorban ritka az az üdítő kivétel, amely képes és akar az említett technológiai fejlesztésben tulajdonképpen alapkutatás dimenzióban részt venni. Az alkatrész szállítás, szolgáltatás viszont olyan terület, ahol erős lehet a kkv szektor. Én a következő 10 évben nem számítok az igények növekedésére, ezért azt tanácsolom, hogy a vállalkozások növeljék a versenyképességüket, találjanak új ügyfeleket, hogy a tortából – ami nem fog jelentősen növekedni – nagyobb szeletet vágjanak.
Az elmúlt évek kihívásai között emlegettük a robotika és az Ipar
4.0 bevezetését. A hazai vállalatok mennyire tudtak fejleszteni
ezen a téren? Az már nem kérdés, hogy csak azok a vállalkozások
maradhatnak hosszú távon versenyben, akik képesek az új
helyzethez alkalmazkodni. De mi erre a határidő?
A végéről kezdve a választ, a határidő lejárt és a vállalkozások többsége nem alkalmazkodott az új helyzethez. Hogyan lehetne kezelni a súlyos munkaerőhiányt, a minőségi követelményeket – amelyek nemcsak termékekre, hanem folyamatokra vonatkoznak –, termelékenységi elvárásokat, ha nem hibamentes, automatizált, kontrollált folyamatokkal, gyártással? A válasz nem egyszerű, mert gazdaságilag nem minden esetben nyilvánvaló az automatizálás előnye, pontosabban ez rendkívül függ a termékek ár/minőség/darabszám mixétől. Olyan mértékig fog behatolni az Ipar 4.0 a vállalkozások életébe, amilyen mértékig a vásárlók megfizetik a termék árában az egy termékre jutó fejlesztési költségeket.
Van viszont egy másik hatás is, amely árnyalja ezt a konzervatív megközelítést. A technológiai fejlődés eszközeinek költségei – éppen az automatizált gyártásnak köszönhetően – nagy mértékben csökkennek, és ami gazdaságtalan, annak a működtetését újra kell gondolni. Aki tehát stratégiai szinten gondolkodik és a jövőt tervezi, már biztosan ezzel számol. De ne legyenek kétségeink abban, hogy amíg megfizetik, lesznek a szakmánknak „kézművesei”.
Az elmúlt öt év a magyar járműipar legeredményesebb időszaka volt, folyamatos bővülése után azonban a világ országaiban forgalomba hozott személygépkocsik száma tavaly már csökkent, s erre az évre szakértők tovább mélyülő válságot jeleznek. Ön szerint milyen irányba mozdul most a járműipar?
A globális járműipar fejlődésének az elmúlt években vannak kifejezett nyertesei és természetesen vannak, akik nem számolhatnak nagy növekedési rátákkal. Ennek az oka elsősorban a lokális piaci igények növekedésére alapozott lokális termelési növekedés. Európa piaci növekedésére a kelet-közép-európai termelési növekedés a válasz, ez nagyon szerencsés a hazai járműipar számára. Az elmúlt évtized és a következő tíz év növekedését véleményem szerint egyértelműen a hazánkba telepedő autógyárak növekedése, típus és darabszám portfóliója határozza meg. Számolhatunk azzal, hogy a Mercedes, BMW hazai befektetései a cég legújabb és legalacsonyabb költségű autógyárai és nem éppen ezek lesznek áldozatai a globális gyártási racionalizálásnak. A Suzuki a konszern egyetlen európai autógyára, nem valószínűsítem, hogy realitás lenne feladni ezt az alacsony költségű pozíciót az európai lehetőségekhez viszonyítva. Az Audi/VW konszern beágyazódott Kelet-Európában, várhatóan racionális döntéseket hoznak a piac csökkenő igényei ellenére is.
Összességében megvan a realitása, hogy egy – mostanában újra jósolt – világgazdasági válság hatására a legutóbbihoz hasonló gyártáscsökkenés lehet a világban, de véleményem szerint Magyarországra ez korlátozottabb hatású lehet. Ezért a hazai járműipar igyekszik kihasználni ezt a pozíciót, mélyíti a kapcsolatait a hazai autógyártókkal és követi azok igényeit.
TÓTH CSABA
MMSZ elnökségi tag,
a LEGO MANIFACTURING KFT. HR igazgatója
Október végén nyújtotta be az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az Országgyűlésnek szakképzési törvénytervezetét. Az MMSZ Oktatási Bizottsága 2017 elején hozta létre azt a munkacsoportot, amely kidolgozta a műanyag fröccsöntő és a szerszámkészítő képzésekre vonatkozó koncepcióját, majd folyamatosan egyeztetett a minisztériummal a törvénytervezet összeállítása közben. Hogyan érzi, megnyugtatóan épült be az MMSZ koncepciója az állami oktatási struktúrába?
Az MMSZ elnökségének határozata alapján számos MMSZ tagvállalat kiváló szakemberei fogtak össze azért, hogy kidolgozzák ennek a két képzésnek a koncepcióját és ezt követően tartalmi elemeit is. Köszönet illeti őket ugyanúgy, mint ahogy tagvállalatainkat is, akik 2018 novemberében tartott konferenciánkon és azt követően is hozzájárultak a végleges csomag elkészültéhez. Ezzel az anyaggal már mint a műanyagipar egységes álláspontjával kezdhettünk el kilincselni több minisztériumi fronton és az Iparkamaránál egyaránt. Gyorsabb sikerre számítottunk. Azonban ezzel a munkával egyidőben már javában folyt a kormányzati Szakképzés 4.0 koncepció kidolgozása, ami többek között (egyébként teljesen érthető módon) az OKJ egyszerűsítését, a képzések számának csökkentését célozta meg, így világossá vált, nem számíthatunk arra, hogy a kidolgozott képzéseink rövid úton az Országos Képzési Jegyzékbe kerüljenek. Ezzel szemben – nem lévén más út érdekeink érvényesítésére – rá kellett csatlakoznunk egy 2018 novemberi kormányrendelet által szabályozott Ágazati Készségtanács (ÁKT) munkájára. Az ÁKT-k 2018 július elején már megkezdték működésüket. A szerszámkészítő képzés kapcsán a Vegyipari ÁKT-hez, míg a műanyaggyártó képzés kapcsán a Gépipari ÁKT-hez csatlakoztunk. Sajnos ezt nem tudtuk megtenni az MMSZ, mint szövetség jogán, mivel az ÁKT-kban alapvetően vállalatok lehetnek szavazattal rendelkező tagok, így bár az MMSZ-en belül a tagvállalatok dolgozták ki ezeket a képzéseket, a PEMÜ és a LEGO vállalta magára, hogy képviseli az MMSZ tagvállalatai által kidolgozott és jóváhagyott képzési igényeket ezekben az ÁKT-kban. Ez a munka jelenleg is folyik, és természetesen azon vagyunk, hogy az új szakképzésbe teljes mértékben beépüljenek a műanyagos szakma által meghatározott követelmények.
Komoly várakozás előzte meg, nagy népszerűséget jósoltak hazánkban is a gyakorlatorientált képzési forma, a duális képzés bevezetésének. Voltak ugyan kétkedők is, akik azt jósolták, a hazai kis- és középvállalkozások nem tudják kigazdálkodni a képzéssel járó költségeket, így a duális képzés elsősorban a multiknak lesz előnyös. Ön hogyan látja, az eltelt időszakban igazolást kaptak az aggályoskodók, vagy jó az irány és az új szakképzési törvény kiigazítja a konstrukciót?
A duális képzés egy messze előnyös és a jövőben főleg szükséges irány. Napjainkban azonban ezt – bár vannak jó példák főként nagyvállalatoknál futó képzések kapcsán – még meglehetős bizonytalanság lengi körül. Az is érzékelhető, hogy az ilyen jellegű képzési programot egy bizonyos méret alatt nehezen tudják hatékonyan megvalósítani a cégek. Azt gondolom, ennek ugyanúgy van technológiai, financiális és oktató erőforrás oldala, mint az oktatási rendszerben fellelhető nehézségei. Véleményem szerint ennek eredménye, hogy az Iparkamara 2018-as adatai szerint a duális képzés zászlóshajóin, a szakközépiskolákban tanulók közül is kevesebb mint 50% vesz részt ilyen képzésben. Példaként kicsit hazabeszélve érzékletes lehet, hogy mi a LEGO-nál a kulcsfontosságú szerszámosképzésben az utóbbi években saját képzési programunkra támaszkodunk. Ennek célja éppen az, hogy kellő ráhatásunk legyen a jó képességű tanoncok kiválasztására, vállalati igényeinkre választ adó magas színvonalú képzés biztosítására és a tanulók motiválására is. Az oktatási rendszerben nem látunk ennél előnyösebb alternatívát, azonban jó hírként kell elkönyveljük, hogy a Szakképzés 4.0 koncepciója szerint 2019 és 2021 között mintegy 150–200 milliárd forintot lehet a szakképzés fejlesztésére fordítani. Többek között olyan eszközökre és lehetőségekre, amelyek közvetlen módon szolgálják az iskolák és vállalkozások képzésfejlesztési céljait, különös figyelmet fordítva a közép- és felsőfokú duális képzés támogatására, fejlesztésére. Szóval sokat várhatunk az új szakképzési törvénytől ebben a vonatkozásban is.
Bővít a LEGO, hogyan érzi, lesz hozzá megfelelő számú és képzettségű szakemberük?
A magyar piacon egyre szűkösebben rendelkezésre álló munkaerő természetesen nálunk is érezteti hatását, de mivel igen vonzó a márkánk, egyelőre nem ütköztünk komoly akadályokba a szakképzett munkaerő terén, illetve a munkatársainkat igen jó arányban sikerül is megtartanunk. Vannak természetesen olyan üres állások, amelyek esetében hosszabb ideig eltart a toborzás, és esetenként jóval kevesebben jelentkeznek, mint korábban. Kapacitásunkat az új gyárunk 2014-es megnyitása óta is folyamatosan bővítjük gyártóüzemek nyitásával, technológiai fejlesztésekkel és hatékonyabb gépek telepítésével egyaránt. A játékiparra jellemző szezonalitás miatt szükségünk van nagyobb számban határozott idejű munkavállalókra is, azt látjuk, hogy az ő megszólításuk, bevonzásuk egyre nehezebbé válik. A jövő év egyik nagy feladata az új szakképzési rendszer adta lehetőségek kiaknázása mellett az lesz, hogy erre találjunk megnyugtató megoldást.
PALÓCZ TAMÁS
MMSZ elnökségi tag,
a KAPOSPLAST KFT. ügyvezető igazgatója
A magyar gazdaság egyre erősödő problémája a munkaerőhiány, jelenleg több mint 250 ezer álláshely áll betöltetlenül. Mennyire érzékelhető ez a műanyagiparban? Ön hogyan tapasztalja: játszik ebben szerepet egy vállalkozás mérete, tulajdonosi szerkezete, vagy mondjuk földrajzi elhelyezkedése?
A műanyagiparban is teljesmértékben érzékelhető a munkaerőhiány és annak hatásai. A legnagyobb mértékben a betanított munkások és szakmunkások hiányoznak, ez jelenti a legnagyobb kihívást a vállalkozások számára. A kisebb méretű családi vállalkozásoknál a magasabb szintű lojalitás miatt kisebb a fluktuáció mértéke, de a munkaerőhiány és annak kezelése miatt (hirdetések, toborzás stb.) most már mindenki elérhetővé és potenciális célponttá vált, így a vállalkozások a munkaerőpiacon is komoly konkurenciái lettek egymásnak. Azok a tulajdonosi szerkezetű vállalkozások, melyek korábban és rugalmasabban léptek a munkaerőpiaci változások és újítások útjára, előnyben vannak a változást lassan vagy nehezebben indító vállalkozásokkal szemben. A földrajzi kérdés érdekes helyzetet teremt, mert vannak jelenleg is olyan területek és régiók, ahol továbbra is nagyon magas a munkanélküliség, de az ott élő potenciális munkavállalók mozgatása nagyon nehéz, mert vagy nem akarnak változtatni és naponta több órát utazni, vagy nem hajlandók munkásszálláson lakni, esetleg egyszerűen megfelelő az a helyzet, ami adott számukra és csak azon belül próbálnak mozogni.
Nagyon hatékony és intenzív toborzási folyamat és ajánlati csomag szükséges mind a munkavállalók megtartásához, mind pedig új kollégák megtalálásához. A jelenlegi helyzet a munkavállalók minőségi kérdésén túl sokkal inkább mennyiségi kérdés, hiszen nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségű munkaerő.
Felmérések azt erősítik, hogy a munkaerőhiány mértéke a következő néhány évben tovább nőhet, ám ennek üteme több intézkedés hatékony kombinálásával mérsékelhető. Példaként a bérek folyamatos emelését, szálláshelyek és bérlakások biztosítását, illetve külföldi munkaerő alkalmazását említették. Reálisak ezek a lehetőségek egy kis- és középvállalat számára? Ön szerint mi jelentheti a megoldást?
Két tényezőt fontos ebben a témában említeni. Az egyik a változás. Mindenképpen szükséges átgondolni a munkaerő megtartására, pótlására és bővítésre vonatkozó stratégiákat, csak a bérek emelése nem elegendő. Önmagában már a bérek folyamatos és nagymértékű kötelező emelése is sok vállalkozásnak jelentős kihívást és pénzügyi nehézséget okoz.
A megfogalmazott kérdés is sok lehetőséget kínál és sorol fel, természetesen ezek mind lehetőségek, de minden pénz kérdése, hogy az adott vállalkozás mennyit tud, képes ezekre költeni, beruházni és ennek megfelelően kell kialakítani és módosítani HR stratégiáját. Sajnos nincs bevált, tökéletes megoldás, módszer, de a változtatás az biztosan szükséges. Egy dolgot nem lehet tenni, hogy semmit nem tesz az adott vállalkozás, mert akkor nagyon hamar munkavállalók nélkül találja magát.
Én úgy gondolom, hogy minden vállalkozásnak megvannak azok a specialitásai, melyek, mint erősség kiemelendő kell, hogy legyen, amivel képes a munkavállalók megtartására és sikeres toborzására is. Tény, hogy nagyon nehéz az optimális helyzetet, állapotot felmérni és megtartani.
A másik fontos tényező az általam csak „hullámeffektusnak” nevezett állapot. A jelenlegi helyzet sem fog állandóan fennmaradni, nagyon nehéz küzdeni most ebben a több fronton fennálló, kihívásokkal teli helyzetben. Tény, most a csúcson, a „hullám tetején” kell kezelni a munkaerőpiaci kihívásokat, ami sok pénz, extra költség, feladat, de az előrejelzések szerint a gazdasági növekedés lassulása, a 2020-as recessziós várakozások, az autóipar előtt álló kihívások, valamint néhány vállalkozás által már meghozott döntések (létszámleépítés, termelés áttelepítése) azért a közeljövőben átírhatják a munkaerőpiaci erőviszonyokat.
Megjelentek olyan előrejelzések is, hogy a munkaerőhiány várhatóan hosszú ideig fennálló probléma marad, ezért a cégeknek számolniuk kell az egyszerűbb folyamatok automatizálásával. Vannak a kkv-k számára elérhető pályázatok, támogatási formák, amik ezt segítik?
Miként fent is említettem az automatizálás is pénz kérdése. Nagyon megfontoltan és alaposan kell elemezni minden vállalkozásnak, hogy mikor, mire, mennyit költ. A jelenlegi helyzetben egy vállalkozás nagyon hamar komoly kihívások elé kerülhet, ha nem összehangoltan állítja össze pénzügyi, humán, beruházási-automatizálási, kereskedelmi-piaci stratégiai portfolióját. Ebben nagy segítség lehetne a pályázati lehetőség, de most jelentősebb források nem állnak rendelkezésre, illetve a korábbi pályázatok elbírálása is nagyon lassú és hosszadalmas.
Én azt tudom javasolni a fenti kérdések összefoglalásaként, hogy nagyon alaposan és átgondolt stratégiát kell felállítani a vállalkozások menedzsmentjének, nyitottnak kell lenni a változásokra, de csakis addig a szintig, ami pénzügyileg még vállalható és finanszírozható számukra.
MÉSZÁROS ZOLTÁN
MMSZ elnökségi tag,
a GRABOPLAST PADLÓGYÁRTÓ ZRT. kutatási és fejlesztési igazgatója
A Graboplast a környezettudatos termék vagy technológiai célú ráfordításait beruházásnak tekinti. A gazdaságossági szempontok és a zöld tudatosság ezek szerint összeegyeztethetők? Hogyan?
A mai kor felkapott hívószava lett a környezettudatosság, ami a mindennapi élet több területén is megjelent. Nincs ez másként az iparban, különös tekintettel a műanyag-feldolgozó iparban, ahol áthatja a nyersanyag kiválasztást, a gyártási folyamatokat, a hulladék képződést és -kezelést is. A fejlesztési munkának az új termékek kidolgozásán túl ki kell terjednie a jogszabályi előírásokra, a munka- és egészségvédelmi szempontokra, valamint természetesen a környezetvédelmi kérdésekre is. A műanyagot az utóbbi években több alaptalan támadás érte, jóllehet alkalmazása mind műszaki, mind gazdasági szempontból szinte valamennyi felhasználási területén a legjobb megoldás. A Graboplast PVC feldolgozóként fejlesztéseiben kiemelt figyelmet fordít az alkalmazott nyersanyagok környezettudatos kiválasztására, a hatékonyabb, ezáltal kisebb koncentrációban használható komponensek megtalálására és alkalmazására. Ezzel értelemszerűen a környezeti terhelés mérsékelhető, ugyanakkor a gazdasági szempontok nem szorulnak háttérbe. Úgy vélem, ma Magyarországon nem lehet olyan termelő tevékenységet folytatni, amelynek során ne lenne kiemelt feladat az ökológiai lábnyom csökkentése, a hulladék kérdés megnyugtató rendezése. Ebben jelentős támogatást adnak a nyersanyag- és adalékgyártó cégek, amelyek saját kutatási eredményeiket alkalmazva a feldolgozóipart nagy teljesítményű, modern adalékokkal képesek ellátni. Ehhez állandó figyelemre, technológia megújításokra, folyamatoptimalizálásra van szükség, ami fokozott erőforrás bevonással jár, az eredmény viszont csak később realizálódik. Ebből a szempontból a környezettudatos fejlesztés valóságos beruházás, amit egy megfelelően elkötelezett vállalat folyamatosan szem előtt tartva állandó feladatként kezel.
A környezettudatos szemléletet a piac a világ minden részén pozitívan fogadja? Öt kontinens több mint 100 országába exportálnak, mi a nemzetközi tapasztalata?
A Graboplast kapacitása lényegesen meghaladja a magyar piac felvevő képességét, így erőteljes az export tevékenysége. A fő piac elsősorban Európa, de valóban öt kontinens országaiba szállítunk különböző alkalmazási célra PVC padlóburkolatot. Amennyire különböznek az egyes padlótípusok és országok, éppen annyira eltérőek a környezettudatossággal kapcsolatos igények. A fejlett országok a magas minőségi követelmények mellett reciklálási előírásokat is megfogalmaznak. Nem ritka a közbeszerzési eljárásoknál alkalmazott pontrendszer, ahol külön minősítik a szekunder nyersanyagok használatát, illetve a régi burkolat visszaadási, újrahasznosítási lehetőségét. A beltéri használat miatt egyébként is szigorú előírások kemény feltételeket szabnak a gyártóknak, ezek teljesítése önmagában is komoly eredmény. Ugyanakkor megállapítható, hogy a fejlődő országokban is megjelent és egyre komolyabb súlyt kap a környezetvédelem kérdése. A Graboplast vevői között ma már nincs olyan célország, ahol ne lenne valamilyen mértékű környezetvédelmi elvárás. Ez elsősorban a padlóval kapcsolatos, de szorosan hozzátartozik a csomagolás, szállítás kérdése is. A gazdasági és műszaki szempontok az elsődleges igények, de a termékkel szemben támasztott környezeti feltételek egyre nagyobb fontosságot kapnak. Mindezt egyes nagy vevők akár gyártóhelyi audit keretében ellenőrzik, illetve ellenőriztetik.
A kormány elindította a „Befektetés a jövőbe” című stratégiáját, ami nagy volumenű állami támogatási programokat jelent, és ami az egyetemek, valamint a kutatóintézetek mellett lehetővé teszi számos vállalkozás számára is a K+F tevékenység erősítését. A Graboplast működésében mindig komoly szerepet kapott a kutatás-fejlesztés, így van összehasonlítási alapja a hazai és az Európai Uniós támogatási rendszerekről. Milyen tapasztalatokat fogalmazna meg a nagyvállalatok, illetve a kkv-k számára?
A Graboplast Magyarországon egyedülálló technológiával gyárt beltéri speciális padlókat, elsősorban közületi, egészségügyi felhasználásra, sport célokra és járműipari alkalmazásokra. A vevői oldalról folyamatosan megjelenő extra igények a termékkör folyamatos megújítását követelik meg, ami állandó feladatot ad a termék és design fejlesztésnek. Ez egy műszaki téren otthonosan mozgó szakember gárdának állandó kihívást, önmegvalósítási lehetőséget ad, ugyanakkor a nyereségorientált vállalkozásokra jelentős pénzügyi terhet ró, hiszen a fejlesztésekhez megfelelő laborhátteret, vegyszereket, üzemi kísérleti anyagokat, gépidőt kell biztosítani, a szükséges gyártógép módosításokat, kiegészítéseket meg kell valósítani, a szakintézeti bevizsgálási kötelezettség pedig elkerülhetetlen. A „Befektetés a jövőbe” stratégia amellett, hogy korszerű technológiák, minden szempontból új termékek megjelenését ösztönzi, e költségek egy részének átvállalásával hatékonyan támogatja a vállalkozásokat. Egy fejlesztés sikere azonban elsősorban nem pénz kérdése. Az igények, célok pontos megfogalmazása, a megfelelő előkészítés a szakmai kivitelezés alapja. A pályázati dokumentáció bár bonyolultnak tűnik, ezeket a szempontokat egyfajta logikus rendbe szedve láttatja a megvalósítás lépéseit, feltételeit, feladatait, valamint a siker mérőszámait. A tényleges fejlesztői munka gyakran szerteágazó, esetenként zsákutcákkal, problémákkal együtt járó, de mindenképpen szép feladat. Tapasztalataink szerint a megfelelő előkészítés, a körültekintően megfogalmazott leírás, a tervezett feszes időrend a folyamatot koncentrálttá, ugyanakkor a fejlesztési munka menetét követhetővé és átláthatóvá teszi. Az új támogatási stratégiának köszönhetően a magyar vállalkozások piaci erejüknek megfelelő, jelentősebb mértékű fejlesztéseket képesek végrehajtani, ami végső soron a versenyképességüket növeli.
DR. CZIGÁNY TIBOR
tiszteletbeli elnökségi tag,
a BME GÉPÉSZMÉRNÖKI KARÁNAK dékánja
Közzétette a neves brit felsőoktatási rangsorkészítő, a Times Higher Education (THE) idei globális listáját, a 900 tudományterületi intézmény között két magyar felsőoktatási intézmény szerepel, a Budapesti Műszaki Egyetem mellett a Debreceni Egyetem, ami újfent igazolja, a nemzetközi mezőnyben is elismerten magas színvonalú a magyar mérnökképzés. Egyre több világcég telepít hazánkba fejlesztőközpontot. Ez köszönhető mérnökeink tudásának?
Ez nagyon összetett kérdés. Egy felsőoktatási rangsor médiatermék, hasonlóan bármilyen más rangsorhoz, azokat a helyén kell kezelni. Ugyanakkor mindenki szeretne előrébb végezni ezekben a rangsorokban, mert sok múlhat rajta (pl. diákok jelentkezése, nemzetközi kapcsolatok, támogatás). Ma már rengeteg felsőoktatási rangsor van a világon, azt szokták mondani, hogyha jól akarsz szerepelni egy rangsorban, akkor készíts Te magad egyet, ahol olyan indikátor szerint rangsorolsz, amely neked kedvez. Félretéve a tréfát, ma a világon a legjelentősebb három rangsor az ARWU (Academic Ranking of World Universities, közismertebb nevén Shanghai lista), a THE és a QS (Quacquarelli Symonds). Ennek megfelelően az ezekben való jó helyezést tekintjük mérvadónak, vagyis büszkék vagyunk a THE friss rangsorában való helyezésünkre, a magyar mérnökképzés elismertségére. Sokszor lehet fanyalgó, negatív véleményeket olvasni a sajtóban arról, hogy a vezető magyar egyetemek csak a többszázadik helyen vannak a listákon. De senki nem teszi hozzá, hogy a vizsgált több tízezer egyetemből. Vagyis ez azt jelenti, hogy az első 1000-ben lenni olyan, mintha a magyar fociválogatott az első 10-ben lenne a világranglistán…
Idézve a Műegyetemen végzett világhírű tudós, Oláh György szavait: Ma kell dolgozni a jövő megoldásain. A világ a digitalizáció és a korszerű innovációs igények előretörésével azonban rendkívüli mértékben változik, ezzel együtt a hallgatói és az ipari igények is. Ami tegnap még a jövő volt, ma már a jelen. A BME oktatói hogyan követik a felfokozott elvárásokat? Mennyire rugalmas ehhez a tananyag?
A BME oktatói hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy tudásuk naprakész legyen és ezt tudják a diákok számára átadni. Folyamatosan olvassuk a hazai és nemzetközi szakirodalmat, szoros kapcsolatot és együttműködést tartunk fent a külföldi oktatási intézményekkel, valamint a hazai és külföldi vállalatokkal. Részt veszünk kiállításokon, konferenciákon, így naprakész információkkal rendelkezünk. Ugyanakkor ahhoz, hogy jó mérnököket képezzünk, olyanokat, akik a most még a nem ismert jövőbeli problémákat és fejlesztéseket is meg tudják oldani, szükséges és elengedhetetlen a stabil alapok letétele. Hogy én is egy idézettel válaszoljak, Öveges József, a híres tanár, tudománynépszerűsítő tudós mondta: Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra. A BME oktatása erre épül, ezért keresettek az itt végzett mérnökök és települnek Magyarországra szívesen külföldi cégek fejlesztőközpontjai, mert az itt végzettek erős műszaki- és természettudományos alapismeretekkel rendelkeznek.
Az elmúlt hónapokban igen komoly támadás érte és folyamatosan éri a műanyagokat, hogy környezetszennyezők, sőt még a klímaváltozással is összefüggésbe hozták. Mi erről a véleménye?
Sajnos sokakban keveredik két fogalom, a környezetszennyezés és a szemetelés. Nem követem el azt a hibát, hogy állást foglaljak abban, hogy van-e „klímavészhelyzet” vagy nincs, mivel nem vagyok sem klímaszakértő, sem politikus. Ugyanakkor osztom azoknak a véleményét, akik igen sommásan, leegyszerűsítve azt mondják, hogy „nem tök mindegy?”: ha van klímavészhelyzet akkor azért kell környezettudatosan élnünk, hogy azt elhárítsuk, ha meg nincs klímavészhelyzet, akkor meg azért kell környezettudatosan élnünk, hogy ne is legyen. Ebben a műanyagoknak fontos szerepe van, mert alkalmazásukkal sokkal kevesebb szén-dioxid jut a légtérbe, gondoljunk a járműiparra (könnyebb járművek, kevesebb üzemanyag fogyasztás), az energetikára (megújuló energiát termelő szélkerekek), a csomagolóiparra (hosszabb ideig eltartható élelmiszerek) és még hosszan sorolhatnám. Vagyis nemhogy nincs rájuk szükség, hanem éppenséggel még többre lenne szükség, persze ésszel. Kerülni kell a felesleges csomagolásokat, a szemetelést és a rossz beidegződéseket, mint „eldobható műanyag” vagy „egyszerhasználatos műanyag” kifejezések. Ezek a szóöszszetételek károsak, helyettük az „újrahasznosítható műanyag” és a „többször használatos műanyag” kifejezéseket kéne használni.
