A boltok polcain körülnézve különböző kiszerelésekben találkozhatunk kedvenc üdítőnkkel, italunkkal. A folyadékok csomagolására döntően négy különböző alapanyagú terméket használnak: az üvegpalackot, a PET palackot, az alumínium dobozokat és a kartonpapíros “Tetra Pak” dobozokat. Ezek közül vajon az üveg, a műanyag vagy az alumínium használata tekinthető a leginkább környezetbarátnak?
Az elmúlt esztendők nyugodtan nevezhetők műanyagellenes éveknek is. Folyamatosan érkeznek a hírek, hogy szigorítják az egyszer használatos műanyag termékek (evőeszköz, szívószál, fülpálcika) forgalmazását. A gyártókat ezen felül kötelezték, hogy fenntarthatóbb erőforrásokat használjanak a jövőben a műanyagok helyett. A folyamat “hullámait” meglovagolva a Fővárosi Állat- és Növénykert is bejelentette, hogy 2019-től megtiltja az árusoknak a műanyag palackok forgalmazását. Helyette a látogató csak üveges vagy alumínium dobozos üdítőt vásárolhat majd [1]. A kezdeményezés indoklása, hogy az egyutas PET palackok jelentős környezetterhelést okoznak, mivel az üdítő elfogyasztása után a műanyag fl onok gyorsan hulladékká válnak (amúgy mellékesen, más üdítős csomagolások nem?).
De vajon tényleg a műanyag palack a legrosszabb választás az italok csomagolására környezeti szempontból? A kérdés részletesebb körüljárást igényel. Figyelembe kell venni a fogyasztói szokásokat, az alapanyagok előállításához szükséges erőforrásokat és nyersanyagokat, a szállításkor kibocsátott szén-dioxid mennyiségét, a termék használati idejét, illetve a hulladékká vált termék újrahasznosíthatóságát is. Aki egyértelműen ki tudja jelenteni, hogy a műanyag palack mindig a legrosszabb választás, az egyszerűen nem mond igazat. Le kell szögezni: akármelyik italcsomagolást választjuk, a csomagolás előbb-utóbb hulladékká válik. Akkor is, ha üvegből, műanyagból, alumíniumos dobozból, vagy papírkartonos kiszerelésről van szó; és akkor is, ha többször újratöltjük bármelyiket. Ha betiltjuk az összes PET palackot, azzal nem a probléma valós okát oldjuk meg, csak más anyagokból fog nagyobb mennyiségű hulladék keletkezni és azoknak az újrahasznosítása fog gondot okozni.
A probléma valódi oka, hogy a fogyasztói társadalom óriási mennyiségű palackozott ásványvízre, üdítőre, alkoholos italra tart igényt. Viszont nincs olyan stabil, funkcióját megfelelően kiszolgáló csomagolóanyag, ami zéró terhelést jelentene a környezetre az életciklusa során. A világon csak a PET palackba zárt üdítőkből minden percben 1 millió darabot értékesítenek! Ez a fogyasztás azt jelenti, hogy naponta 1,3 milliárd PET palack fogy a boltok polcairól [2]. A Föld lakossága jelenleg kb. 7,6 milliárd fő, tehát 6 nap alatt minden emberre jut egy potenciális hulladék műanyag palack. Az igény pedig egyre nő! Amivel a legjobbat tehetjük, ha a vásárolt palackos vagy dobozos üdítő csomagolását később szelektíven gyűjtjük. Az egyik leggyakoribb vád a hulladékká vált PET palackkal szemben, hogy nagyon lassan bomlik le a környezetben. Nos, ez igaz, de az a helyzet, hogy az üveg és az alumínium sem bomlik le. Ellenben mindegyik palack, ALU doboz anyagában újrahasznosítható és törekedni is kell erre. Arról, hogy ma Magyarországon 10 PET palackból csak 2,5 db-ot gyűjtünk vissza szelektíven (1. ábra), arról mi, fogyasztók tehetünk [3]!
Mivel a jelenlegi társadalom képtelen mellőzni az italos csomagolásokat, így azok környezetterhelését minimalizálni kell. Ahhoz, hogy eldönthető legyen, melyik csomagolás a legkisebb környezetterhelésű, össze kell hasonlítani az anyagok tulajdonságait, illetve a belőlük készült termékeket. Az adatok hitelesített alapanyagválasztó szoftverből származnak és az 1. táblázatban láthatók (az üveg az úgynevezett soda-lime üvegtípus [5], az alumínium a 3004-es típussorozat [6], a PET pedig víztiszta, amorf PET alapanyag típus). A PET palackok sűrűsége fele az üvegnek, nem véletlenül könnyebbek. Az üveg ütődéssel szembeni ellenálló képessége rendkívül csekély, nagyon könnyen törik a másik két anyaghoz képest (ez probléma a betétdíjas termékeknél). A feldolgozásnál a PET-re nézve kedvező, hogy a legkisebb hőmérsékleten olvad meg, amikor az anyagot formázzák, tehát kevesebb energiát kell befektetni a gép felfűtésénél. Ezek után a táblázat végén látható, hogy mekkora energia szükséges az anyag és a késztermék előállításához, illetve újrahasznosításához; valamint, hogy mekkora a vízfelhasználás és a szénlábnyom egységnyi tömegre vonatkoztatva. És itt van a fő bökkenő, ugyanis az 1. táblázatban lévő adatok elemzésénél a legtöbb esetben megállnak. Ha ezeket a nyers adatokat néznénk, akkor valóban úgy tűnik, hogy az üveg környezeti hatása a legkisebb. Mi a probléma akkor? Az, hogy az értékek 1 kg anyagra vonatkoznak. Ahhoz, hogy jól összehasonlítható legyen a három különböző italtároló edényzet, figyelembe kell venni, hogy 1 kg alapanyagból hány darab palack, doboz gyártható.
Az összehasonlításhoz egységesen a 0,5 liter űrtartalmú sörösüveget, a 0,5 literes sörös PET palackot, illetve a 0,5 literes alumínium dobozt választottam. Megmértem a csomagolások tömegét. A sörösüveg 331 g volt, a PET palack 25 g, az ALU doboz pedig 19 g.
Ez azt jelenti, hogy 1 kg nyersanyagból 3 db üvegpalackot, 40 db műanyag sörös pillepalackot és 52,5 db alumínium dobozt lehet előállítani. Tekintettel arra, hogy mindegyik csomagolás tökéletes alternatívája egymásnak abból a szempontból, hogy pontosan fél liter folyadék tárolható bennük, így az 1. táblázatban látható adatokat darabszámra kell leosztani és így megadni a környezeti lábnyomot. Ha ezt figyelembe vesszük, teljesen más számokat kapunk (2. táblázat).
Ha 1 db italos késztermék csomagolására vetítjük a gyártási anyag- és energiaigényt, akkor az egyutas üveg használata okozza a legnagyobb környezetterhelést. Ráadásul egy üvegpalack előállítási költsége is sokkal drágább, mint a PET palack vagy alumínium doboz gyártása. Emellett az üvegpalackok nagy tömege a szállítmányozásnál is megjelenik a gépjármű nagyobb szén-dioxid kibocsátásában. Egyértelműen megállapítható, hogy a vissza nem váltható üvegpalackok a leginkább környezetterhelők. Óriási mennyiségű energia és alapanyag forrás kell az üvegcsomagolás előállításához, amely egy használat után jobb esetben szelektív hulladékgyűjtőbe kerül. A szelektíven viszszagyűjtött, tört üvegből végtelenszer lehet újra üvegpalackot gyártani, azonban az üveget ismételten 1500°C körüli hőmérsékletre kell hevíteni és ott formázni. Ez ugyancsak sok energiát igényel és nagy a szénlábnyom is.
Nem véletlen, hogy a legtöbb italos üveg betétdíjas (kivéve a pezsgők, kisméretű üveges energiaitalok és üdítők, meg néhány egyedi formás boros palack). Betétdíjas üvegpalack esetén a kérdés árnyaltabb, összetettebb. Ilyenkor nem kell új üvegpalackot előállítani, azonban a visszaváltott palackot vissza kell szállítani az üdítő töltését végző vállalathoz (a szállítás során a jármű szén-dioxidot bocsát ki megint). A palackokat a töltőüzemben először vegyszeresen mossák (ez is környezetterhelő), új címkét kell elhelyezni rajtuk és új zárókupakra is szükség van (tehát új nyersanyag is szükséges minimálisan). Az összhatás azonban kisebb, mint bármilyen anyagból egy új palack előállítása. Ha ezeket a hatásokat is figyelembe vesszük a 2. táblázat adatai mellett, akkor anyagmérnökök körében elterjedt megállapítás: ha 40-szer újratöltik az üveget, akkor a környezeti terhelése megegyezik az egyutas PET palack egyszeri használatával. Ezt a számot az üveg szállításánál és a rakodásnál fellépő rezgések és ütődések miatt nem egyszerű, de nem is lehetetlen elérni.
Alumínium dobozok előállításához hatalmas mennyiségű vízre és energiára van szükség. Miért? Ahhoz, hogy alumíniumhoz jussanak a gyártók először a bauxitból kell timföldet gyártani, majd azt kell tovább alakítani több lépésben alumíniummá. Az alumíniumgyártás mellékterméke a vörösiszap, amelynek kedvezőtlen környezeti hatását Magyarországon sajnos nem kell bemutatni a kolontári vörösiszap-katasztrófa óta. Tehát, amikor bauxitból először állítják elő az alumínium lemezeket (amelyből kiformázzák az ALU dobozokat), az a folyamat rendkívül környezetterhelő, energia- és vízigényes. A szelektíven visszagyűjtött alumínium dobozokból viszont ismételten italos dobozt készíteni már sokkal kisebb erőforrással lehetséges!
A PET palackok anyagköltsége a leginkább kedvező (8,5 Ft/0,5 l PET palack), ettől az értéktől az ALU doboz sem marad el jelentősen (10,5 Ft/doboz). A primer PET granulátumok (amelyekből készül a palack előformája) előállítása is a leginkább környezetkímélő, a sörös palack gyártásánál az erőforrás-igény viszont kicsivel nagyobbra adódik az alumíniumnál a számításaim alapján. Azonban a kutatásban vizsgált sörös PET palack vastag falú, egy szénsavmentes ásványvizes flakon falvastagsága jelentősen kisebb, a mért tömege is csak fele (12 g) az előbbinek. Tehát 1 kg PET alapanyagból már több mint 80 db ilyen ásványvizes palack készíthető! Így a szénsavmentes ásványvizes palackok környezetterhelése még kisebb (fele akkora), mint amit a 2. táblázatban bemutattam a sörös palackoknál. Amúgy a boltok polcain lévő szénsavas italok PET palackja mindig vastagabb falú, kevésbé nyeklik-nyaklik, mint a szénsavmentes üdítőké. Mi az oka? Az, hogy a vastagabb műanyag termékfal hosszabb ideig és jobban képes megtartani a szénsavat.
Összegezzük a tényeket. A legjobb természetesen az, ha minimalizáljuk a saját magunk palackigényét, és akkor vásárolunk csak palackozott italokat, amikor valóban szükséges. Használjunk saját üveg-, fémvagy műanyag palackot és töltsük azokat újra nyugodtan többször. Az egyutas PET palack többszöri használata sem fog egészségkárosodást okozni víz, tea, szörpök vagy szénsavas üdítőknél, hiába rémisztenek ezzel a legtöbb online cikkben. Ha előre csomagolt italra van szükségünk, akkor az egyutas üvegpalackokat érdemes kerülni, minden más italos csomagolás megfelelő lehet. Csak vigyázzunk arra, hogy ne törjük össze a betétdíjas üvegpalackot a használat során és visszaváltáskor. A PET palack és alumínium doboz esetén igyekezzünk szelektíven visszagyűjteni a lehető legtöbb darabot! Ha nem kell új alumínium alapanyagot előállítani, hanem a dobozgyártás fedezhető a visszagyűjtött ALU doboz mennyiségéből, azzal zárttá válna a körforgás, ami minimalizálná a környezetterhelést. A PET palackból pedig nem csak szőnyeg és póló készíthető. Nagyrédén a Jász-Plasztik Kft. pont a visszagyűjtött PET palackjainkból készít tojástartót és küldi vissza a forgalomba, mint 100%-ban újrahasznosított csomagolóanyagot (2. ábra). De az újrahasznosított PET alapanyag új PET-tel keverve ugyancsak alkalmas arra, hogy ismételten palack készüljön belőle.
Az írás a Tudatos Műanyag-Felhasználó blogon jelent meg.
FORRÁSOK
[ 1 ] Tudatos Vásárló honlapja: Száműzték a PET-palackokat a Budapesti Állatkert büféiből (2018.08.06).
[ 2 ] Laville S., Taylor M.: A million bottles a minute: world’s plastic binge ‘as dangerous as climate change’, The Guardian honlapja (2017.06.28).
[ 3 ] Ronkay F., Dobrovszky K., Toldy A.: Műanyagok újrahasznosítása c. egyetemi jegyzet. BME Gépészérnöki Kar, 2015.
[ 4 ] https://muanyagtudatos.blog.hu/ (2020.02.12).
[ 5 ] Tikkanen A.: Soda-lime glass. Ecnyclopaedia Britannica honlapja.
[ 6 ] Quora honlapja: What alloy is most often used in aluminum beverage cans?
[ 7 ] A táblázat adatainak forrása: CES EduPack Granta 2018 alapanyagválasztó szoftver
