Interjú a körforgásos gazdaságra való átállásról a BME-n tanuló Kara Yahya doktorandusszal.
Új sorozatot indítunk. A világ számos országából érkeznek hazánkba fiatalok, hogy magyar egyetemeken fejlesszék tudásukat, amit tanulmányaik végeztével saját országukban hasznosítanak majd. Több évet töltenek addig is közöttünk, mégis kívülről látnak minket, véleményt formálnak rólunk, összehasonlítják országainkat. Megkértük őket, mondják el, hogy saját szakterületükön keresztül milyennek látnak minket, magyarokat. Első riportalanyunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Polimertechnika Tanszékének doktorandusza, Kara Yahya Törökországból. Kutatási területe a nanoszálerősítésű kompozitok, de munkájában fontosnak tartja a körforgásos gazdaság kialakítását is. Erről is kérdeztük.
Kara Yahya Törökországban nőtt fel. Ankarában született, édesapja foglalkozása miatt azonban családjával sokat költözött, megismerte csaknem országa egész területét. Egészen fiatal korában kezdett el érdeklődni a műanyagok iránt. 2011-től az alapképzést a törökországi Atatürk Egyetemen végezte el, majd 2016-ban megszerezte gépészmérnöki diplomáját. Ez idő alatt egy évet Debrecenben töltött az Erasmus program keretében.
Törökországban kiváló tanulmányai miatt számos ösztöndíjban részesült, Olaszországba is eljutott a Youth 4 Youth Projekt keretében. Hazánkban egy évet töltött, megszerette Magyarországot, ezért döntött úgy, hogy Budapesten folytatja tanulmányait. 2016ban nyert felvételt a BME Gépészmérnöki Karára a gépészeti modellező mérnöki mesterszakra, ahol 2018-ban szerezte meg mesterdiplomáját. 2018-tól a BME Polimertechnika Tanszékén doktorandusz képzésben vesz részt. Kutatási területe a nanoszálerősítésű kompozitok, azon belül is a fáradási és törési viselkedésük. Munkájában fontosnak tartja a körforgásos gazdaság kialakításához vezető lépéseket, ezért is kértük fel erre a beszélgetésre.
Törökországtól több órás autóút vezet Magyarországra. Miért éppen hazánkat választottad tanulmányaidhoz?
Alapképzésemet a török Atatürk Egyetemen végeztem, ez idő alatt egy évet – 2013-tól 2014-ig – Magyarországon töltöttem az Erasmus program keretében. Három ország egyeteme közül választhattam, de a Debreceni Egyetem győzött meg legjobban. A hallgatói csereprogramból hazatérve a kompozitokkal kezdtem el foglalkozni, ekkor figyeltem fel Czigány Tibor professzor munkásságára, aki az egyik, ha nem a leghíresebb kutatója a szálerősített kompozitoknak, azon belül is a bazaltszál erősítésűeknek. Első dolgom volt, hogy írjak neki egy levelet, amit azonnal megtettem, ez egy szombati nap volt. Ő egy igazán lenyűgöző ember, mivel már másnap kaptam választ az emailre. Irreálisnak gondoltam, hogy a Gépészmérnöki Kar dékánja, aki azóta már az egyetem rektora, hétvégén válaszoljon nekem. Azóta itt vagyok, lassan hat éve, ebben az évben fejezem be doktori képzésemet.
Mesélj egy kicsit Törökországról! Ott hogyan viszonyulnak az emberek a műanyagokhoz?
Törökország körülbelül 85 millió lakossal rendelkezik, ezért rengetegen használnak műanyag termékeket. Ez az ország egy nagy műanyaggyártó központ is, sok gyártó és feldolgozó található területén. A mindennapi életnek része a műanyag, akár csak itt Magyarországon. Hat éve ugyan csak rövid időt töltök otthon életvitelszerűen, de amikor még rendszeresen ott éltem, én is sokféle műanyag terméket használtam, kezdve a csomagolóanyagoktól a műanyag palackokig.
Hogyan kezelik a műanyag hulladékot Törökországban?
A pandémia előtt a világ számos országában a hangsúly a műanyag hulladék csökkentésén volt, a járvány idején azonban elkerülhetetlenné vált az egyszer használatos műanyag termékek mindennapi használata. A körforgásos gazdaság és a műanyag hulladékgazdálkodás Törökországban még kezdeti stádiumban van, viszont már vannak vállalatok, ahol kifejezetten törekszenek arra, hogy műanyag hulladékból állítsák elő a nyersanyagot. Ez az ágazat a gazdaságon belül egyre nagyobb figyelmet kap, de külföldről kell importálni hozzá a műanyag hulladékot. Az ebből származó nyereség a gyártás során újrafelhasznált műanyagból származik, ami csökkenti a nyersanyagimport szükségességét.
Tehát a műanyag újrahasznosítás széles körben elterjedt? Törökország az újrahasznosított anyagokból helyben gyárt termékeket, vagy külföldre exportálja?
Igen, Törökországban is széles körben elterjedt az újrahasznosított anyagok gyártása. A minap olvastam egy cikket arról, hogy vannak, akik bírálják a török műanyag szövetségek hulladékkezelését. A szövetségek vezetői fel is szólaltak és azzal érveltek, hogy: – Mi nem csak átvesszük a hulladékot és elégetjük, vagy betonba töltjük, hanem újrahasznosítjuk azt.
Ez nálunk a hulladékgazdálkodás egyik területe. Azt tapasztalom, hogy nem csak Törökországban követik a teljes újrahasznosítási folyamatot, hanem van néhány skandináv cég is, amelyik a hulladékból nyersanyagot állít elő. Ahogy látom, ez tulajdonképpen elég jó üzlet, de viszonylag drága beruházást igényel, és az eddigi tapasztalatom szerint Magyarország most nem akar ennyi pénzt fektetni ebbe az iparágba.
Az újrahasznosítás során készült nyersanyagok általában rosszabb tulajdonságokkal bírnak és inkább mást, az eredeti felhasználástól különböző terméket gyártanak belőlük. Van például egy PETLAS nevű cég, amely gumiabroncsokat gyárt a török légitársaságok számára. A repülőgépiparban a gumiabroncsok nagyon gyakran cserélődnek, és egy bizonyos ponton nem tudják újrafelhasználni őket, ezért valamilyen más formában újrahasznosítják ezeket és másodlagos termékként értékesítik.
Összességében a műanyag újrahasznosítás óriási potenciált rejt magában, de a cégek üzleti terve még ennél is fontosabb. A mérnöki munka mellett az értékesítésre is nagy hangsúlyt kellene fektetni. Hadd említsek egy példát. Nemrég találkoztam egy angliai vállalkozóval, aki pólókat készített polietilénből. Hatalmas üzletet csinált belőle, mivel a marketing részét sem hagyta ki a vállalkozásából. Véleményem szerint Törökországban a marketing oldal hiányzik. Sosem láttam még egy logót vagy feliratot egyetlen terméken sem, ami azt hirdetné, hogy: Ez az palack újrahasznosított anyagból készült.
Említetted, hogy Magyarország nem fordít elég figyelmet az újrahasznosításra. Szerinted mi lehet az a kiindulási pont, ami elősegítené a műanyagok ismételt felhasználását?
Összehasonlítva Magyarországot és Törökországot a szelektív hulladékgazdálkodás szempontjából, a magyar rendszer viszonylag jó helyzetben van, de még nem tökéletes. Egy külföldi diáktársam, aki nemrég költözött ide, azt kérdezte tőlem, hogy hol lehet gyűjteni szelektíven az üvegpalackokat, a magyar háztartásokban ugyanis nem található külön erre alkalmas kuka, ugyanígy a műanyagokat és a fémeket sem különítik el. Magyarországon nincs rossz helyzetben a hulladékgazdálkodás, de hiányoznak még további befektetések. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy itt messze nem használnak az emberek annyi műanyagot, mint például Németországban, mégis több figyelmet kellene fordítani erre.
hulladék, elem, elektronikai hulladékok).
Az itt töltött hat év során sokszor jártam vidéken. Meglátásom szerint Budapesten jobban érdeklődnek az emberek a műanyag hulladékgazdálkodás iránt, mint az ország más részein. A fővároson kívül kevesebb a lehetőség a szelektív hulladékgyűjtésre és ez nagyban meglátszik az emberek műanyagokhoz való viszonyán. Szélesebb körben kellene elterjednie az egész országban egy olyan rendszernek, ahol könnyen és hatékonyan gyűjthetik a különböző hulladékot. Érdemes lenne megmutatni az embereknek, milyen hasznos a komposztálás a háztartásokban, viszont ez a világ más részein sem terjedt még el kellő mértékben. Az embereknek más szemléletet kellene adni a műanyag hulladékok kezelésével kapcsolatban.
Az ebben a témában készült tanulmányok is szűkösek. A BME Polimertechnika Tanszéke komoly felelősséget vállal ezen stratégiák létrehozásáért. Ami hiányzik a stratégiáinkból, az a megvalósítás gazdasági háttere. Erőteljesebben be kellene vonni a pénzügyi szektort, amelyik szakmai szempontok alapján meg tudja állapítani, hogy mennyibe kerülnének a különféle újrahasznosítási stratégiák. Nyugaton az óceánok megtisztításáról beszélnek a szakemberek, de azt nem tudjuk pontosan, hogy ez a művelet mennyibe kerülne. Összességében azt gondolom, hogy Magyarország ezen a területen szép jövő előtt áll, mivel a műanyag hulladék kezelésére egyre nagyobb figyelem terelődik az internet segítségével.
Mit gondolsz, a kormányoknak vagy a nagyvállalatoknak kellene befektetniük a hulladékgazdálkodásba?
Ez elsősorban állami feladat, de mindenképpen a magánszektornak is részt kellene ebben vennie, a túl magas beruházási
költségek miatt azonban nehéz ezt kivitelezni. A legtöbb vállalat, amely szelektíven gyűjti a hulladékot, a kormány politikája miatt teszi azt. Ezért hiszem, hogy a kormányoknak kellene megalkotniuk az erre vonatkozó törvényi hátteret és támogatási rendszert a vállalatok számára. A nagy nem állami szervezetek például sok pénzt kapnak az Európai Uniótól, a fő probléma csupán az, hogy sok esetben a vállalatokat nem vonják felelősségre a felhasználás miatt, őket meg jobban érdekli az, hogy zöld vállalatnak nevezzék magukat, mint hogy valóban azzá váljanak. A kormányoknak
tehát mindig szerepet kell vállalniuk a műanyag hulladékkezelési eljárásban és a közpolitikának is támogatnia kell ezeket az újrahasznosítási akciókat. Emellett természetesen a közösségnek is lehet szemléletformáló ereje. Sok ország létezik, ahol a lakosság nagy szerepet vállal a hulladékgazdálkodásban.
Az ideális megoldás természetesen az lenne, ha mindkét oldal felelősséget vállalna. A közpolitikának is támogatnia kell ezt, különben a vállalatok nem tesznek elég erőfeszítést a probléma megoldására. Lehet azonban, hogy idővel változnak a dolgok és az újrahasznosítás kevésbé lesz költséges technológia, és ezzel a vállalatok nagyobb ösztönzést kapnak arra, hogy állami támogatás nélkül is lépéseket tegyenek a körforgásos gazdaság kialakítására.
Milyen a hozzáállásuk az embereknek Törökországban a körforgásos gazdasághoz?
A nagyobb városok társadalma már hallott a körforgásos gazdaságról és arról, hogy mit jelent ez. Mivel az egyik legkritikusabb hulladék a műanyag, ezért az olyan nagyvárosokban, mint Isztambul vagy Ankara, bizonyos intézkedéseket hoznak a fenntarthatóság érdekében. A városok lakossága és a városi vállalkozások támogatják ezeket az intézkedéseket, valamint a kormány is nyújt pénzügyi hozzájárulást a megvalósításhoz, de még mindig nagyon messze vagyunk a kitűzött céltól.
Törökországban hogyan néz ki a hulladék szétválasztása? Hányféle kukában gyűjthető a hulladék?
Törökországban e tekintetben rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Az ipari szektorban van szelektív hulladékgazdálkodás, de például a háztartások esetében ez nagyban függ az adott háztartás vezetésétől. Szerintem ez az egyik legnagyobb probléma. A kisebb településeken egy helyre gyűjtik a különféle hulladékokat és egyben dobják ki. Sajnos vidéken nem igazán foglalkoznak a szelektív hulladékgyűjtéssel. Törökországban négyféle kukát tudunk megkülönböztetni, mivel Magyarországtól eltérően az üvegpalackokat is külön gyűjtjük. A nagyobb városokban hulladékgyűjtő konténerek is elérhetők.
Mi a véleményed a biopolimerekről? Jó alternatívát jelenthetnek?
Doktori kutatásom során sok tapasztalatot szereztem a biopolimerekről, és itt szeretnék is rávilágítani egy komoly félreértésre. Biopolimereknek nevezzük azokat az anyagokat, amik megújuló erőforrásokból előállíthatók és/vagy biológiai úton lebonthatók. Amiről az emberek keveset tudnak az az, hogy a biopolimerek csak megfelelő környezetben tudnak lebomlani, tehát szükséges a megfelelő hőmérséklet, páratartalom és baktériumközeg. Emiatt szoktam viccelődni egyik kollégámmal, amikor adok neki PLA-ból készült 3D nyomtatott terméket, hogy: – Ne tedd a földre, mert lehet, komposztálódni fog. A valóságban sokan nem tudják, hogy a biopolimerből készült termékek csak különleges körülmények között komposztálhatók.
Ide kapcsolódó kérdéskör, hogy megéri-e növényeket termeszteni azért, hogy bioüzemanyagot vagy biopolimereket állítsunk elő belőlük, miközben a világ több részén éheznek az emberek. Ezt a problémát is mérlegelni kell, ezzel együtt a véleményem az, hogy jobb ez a lehetőség, mint az a nyersanyag, amit petrolkémiával állítunk elő. Számos félreértés van a szakemberek és a laikusok között ezen a téren, viszont jobb kommunikációval sokat lehetne javítani a problémán. Ugyanez vonatkozik a bioműanyagok használatára is. Tudatosítani kell mindenekelőtt, hogy például a PLA nem bomlik le otthoni környezetben, csak az ipari komposztokban.
Mi a kedvenc példád a körforgásos gazdaság gyakorlati megvalósításában?
Törökországban volt egy – a kormány által létrehozott – kampány a műanyag palackok kupakjainak gyűjtésével kapcsolatban. A cél egy bizonyos mennyiségű kupak összegyűjtése volt, ami egy fogyatékkal élő személy kerekesszékének megvásárlását biztosította. Ez egy hatalmas és nagyon sikeres kampány volt Törökország-szerte, nem csak a nagyvárosokban. Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű projektek sokat segíthetnek a műanyagok valós értékének megítélésben. Az összefogáson van a hangsúly, amiben a mi feladatunk az, hogy kidolgozzuk azt a módszert, amivel megvédjük az élővilágot a műanyag hulladékoktól.
