Nemcsak gyűjtik a PET kalózok a tiszai hulladékot, de az újrahasznosításról is gondoskodnak – molnár attila dávid számolt be egy évtizedes munkájukról az MMSZ rendezvényén.
A Tiszai PET Kupa az egyik legsikeresebb civil környezetvédelmi kezdeményezés, amely magát a műanyagot használja fel annak érdekében, hogy a műanyag szenynyezés ellen küzdjön. Annak a hatalmas PET palack áradatnak üzentek hadat, amely évről évre elárasztja a Tisza folyót, 2013 óta több mint 180 tonna hulladéktól szabadították meg a Tiszát. Kezdeményezésükkel azt szeretnék tudatosítani, hogy nem a műanyaggal van a probléma, hanem azzal, ahogyan ezt használjuk. Mindezekről és a folyami műanyag hulladékok újrahasznosításáról Molnár Attila Dávid, a PET Kupa alapítója, Kollányi Ágoston-díjas természetfilmes, rendező, forgatókönyvíró, tanár tartott előadást a Magyar Műanyagipari Szövetség Az ember alkotta anyag – a XXI. század anyaga című, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendezett konferenciáján.
PET KUPA = NYÁR, VÍZITÚRA, KALAND, FOLYÓTISZTÍTÁS
Nagy lehetőségnek tartom, hogy a Föld napján ilyen nívós helyen és közönség előtt beszélhetek a hazai folyóknak az állapotáról – köszöntötte hallgatóit Molnár Attila Dávid, a PET Kupa alapítója az MTA dísztermében. Ahogy most itt az ablak alatt hömpölygő Duna folyó az elmúlt pár évtizedben jelentősen megváltozott, feladatomnak tekintem, hogy a Tiszán is ugyanez az üdítő változás következzen be. Meghatározó jelentősége van annak, hogy mi történik a határainkon túl, és a Duna sem lehet rendben, hogyha szemetes a Tisza, mert a szennyezés nem ismer határokat. Tévesen minket sokan nyári fesztiválként, utazó vándorcirkuszként azonosítanak, és ez valóban így volt talán az első egy-két évben, de ezt azóta megcáfoltuk. Kirajzolódott, hogy a PET hajóknak egyrészt közösségépítő hatásuk van, másrészt képesek arra, hogy hatékonyan gyűjtsük be velük a hulladékot. A folyó árterét dzsungelként kell elképzelni, ahol szinte lehetetlen bizonyos helyekhez odaférni, ezért van szükség a vízi útra. Talán ennek is köszönhető, hogy a PET Kupa nagyon népszerű vízi kezdeményezés lett, és most már nem csak a Tiszán, a Tisza tavon, a Bodrogon, hanem a mellékfolyókon is évről-évre ismétlődő rendezvénnyé vált.
A PET Kupa tulajdonképpen projektek összessége, ezek részben itthoni, részben uniós finanszírozásúak, és mindegyiknek közös eleme az, hogy önálló életet járnak be egy cél érdekében, ugyanúgy, ahogy a folyók folynak össze egyetlen folyammá. A probléma eredete a Kárpátokban, Ukrajnában keresendő, ugyanis ma keleti szomszédunk az egyetlen ország Európában, ahol az államnak nincs ellenőrzése a hulladékgazdálkodás felett, így a felhalmozott szemét 90 százaléka a földbe van temetve, vagy a lakosok kiviszik a háztartásokban keletkező szemetet, így a műanyag csomagolóanyagokat is az árterekbe, onnan az esőzés besodorja a folyóba. A gond az, hogy esetenként a szolgáltató is követi ezt a logikát és a folyópartra telepíti a lerakót, tehát az emberek abban a hitben vannak, hogy jó helyre kerül a hulladékuk. Amikor ez a vízzel együtt elindul, a zacskókat hamar lefejti a növényzet, a felülúszó rész pedig látható formában megy tovább, de a víz alatt is bőven van ebből a hulladékból. Ezek mennyiségéről pontos adatokat gyűjtöttek a petkupások, akiknek munkája mára nemzetközi szerveződéssé nőtte ki magát, így az önkéntesek öt országban, a Tisza mind a két partján felmérték a hulladékhelyzetet és egy részletes adatbázist építettek ki. Az egyes PET palackok mozgását pedig GPS jeladóval is nyomon lehet követni.
A Felső-Tisza vidékén nagyon sok segítséget kaptunk a vízügyes kollégáktól, főleg azért, mert sokan elhivatottan védelmezik a folyót – folytatta beszámolóját Molnár Attila Dávid. Nekik is köszönhető, hogy a FETIVIZIG műveleti területén sikerült kijelölnünk egy olyan négy hektáros területet, ahol maradéktalanul meg is tisztítottuk az ártéri erdőt. Másrészt komoly kutatásokat is végeztünk a makroműanyag összetételre vonatkozóan, kvadrátokat jelöltünk ki és próbáltuk megismerni ennek az anyagnak a természetét, illetve uniós támogatásból a mederben sodródó mikroműanyagokkal is foglalkozunk. Létrehoztunk egy olyan térképet, amit Tiszta Tisza térképnek hívunk, ez összegzi azt, amit eddig a Tiszáról megtanultunk. Nagyon sok adat még feldolgozásra és értékelésre vár, de már ez a térkép megmutatja, hogy hány területet mértünk fel és ebből mennyit tisztítottunk meg. Amivel küzdünk, az lényegében a lineáris gazdasági modellnek a következménye, nevezetesen, hogy termelés és fogyasztás van, de reciklálás, gondosság vagy edukáció nincs. A szemét nem csak Ukrajnából jön, nagyon nagy része érkezik uniós tagállamból, Románia is bőven hozzáteszi a magáét és minket sem kell félteni.
Az egész éves rendezvénysorozattá vált PET Kupának egyre komolyabb együttműködései vannak mind a vállalati, mind a kormányzati szférával, illetve más társadalmi szervezetekkel is:
Ami megkülönböztet minket egy szemétszedéstől az az, hogy a kivett hulladékot újrahasznosítjuk. A PET Kupa felívelése is így kezdődött, elkezdtük ezt a hulladékot komolyan válogatni. Elég jó anyagismeretre tettünk szert és lényegében előkészítettük ezt a hulladék mennyiséget arra, hogy az ipari szereplők, szolgáltatók, hulladékkezelő cégek ezzel érdemben tudjanak foglalkozni. Ez nagyon jól alakul az utóbbi időben, mert míg az első években még külföldre kellett minden hulladékot szállítanunk, most már hazai partnereknek is át tudjuk adni a kinyert hulladék nagyobb részét. Megépítettük az egyik legnagyobb PET hajót, ami pille palackokon úszik és két tonna hulladékot tud kitermelni egy körben – tért ki az együttműködési lehetőségekre az alapító.
INNOVÁCIÓ, TERMÉKFEJLESZTÉS, ÚJRAHASZNOSÍTÁS
A beszámoló további részében az előadó kitért arra, hogy:
A tisztítás és a kutatás mellett érdemes foglalkozni innovációval, termékfejlesztéssel, a folyami műanyag „újraélesztésével”. Egy magyar vállalkozó a hulladék darálékból karkötőket készített, így kevés műanyagból tudott nagyobb értéket létrehozni. Ezután elkezdtünk gondolkozni azon, hogy vajon mi mit tudnánk kisüzemi műhely körülmények között elkészíteni. Nagyon egyszerű dolgokra kell gondolni. Egy holland kezdeményezés példáját követve jutottunk el az iskolai oktatásban használható vonalzókig, tollakig, kis kulcstartó karabinerekig. Több szemléletformáló programunk van, illetve elkezdtük azt vizsgálni, hogyan tudunk mi műhely körülmények között vagy ipari partnerekkel együttműködve jó minőségű műanyag lemezeket előállítani. Úgy látjuk, hogy a Tisza térsége olyan szinten sújtva van e környezeti probléma által, hogy erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy ezeket az újrafelhasznált műanyagokat a víz köré építve, a vízzel harmóniában, a lakosságot a vízzel újra összekapcsolva hasznosítsuk. Tehát megint csak a PET Kupa alapfilozófiája jön képbe a hulladék szennyezés ellen, magával a hulladékkal, annak az újrafelhasználásával harcolunk, küzdünk, dolgozunk. Így jött létre a Tiszából kivett palackokon úszó nagyon egyszerű lebegő kikötő, amelynek van egy fémszerkezete, a fedélzetét pedig kellőképpen adalékolt, tehát a napsugárzás elleni védelemmel ellátott polietilén lemezek adják, csúszás ellen természetesen kezelve. Nagyon jól működik, és most már a Bodrogon is több van belőle.
További szintlépés is történt, ugyanis már nem csak a hagyományos extrúzióval, préseléssel, hengereléssel, hanem fröcscsöntéssel, rotációs öntéssel is tudnak foglalkozni, hogyha jó az alapanyag. Egy német céggel együttműködve fejlesztik azokat a kajakokat, amelyek remélhetőleg, ha nem is sorozatgyártásban, de nagyobb számban kerülnek majd ki a vizekre. Ezeknek a hajóknak, illetve aktivitásoknak szemléletformáló értéke van. Ezért jött létre a Műanyag Műhely mobil kiállítótér, amely az elmúlt két évben négy országban 23 helyre jutott el, jellemzően Tisza menti településekre, de látható volt a Planet Budapest kiállításon is. Ez nagyon egyszerűen arra tanítja meg a gyerekeket, hogy a műanyag nem csak egy massza, hanem ugyanolyan érdekes és sokféle, mint például a fa, a felhasználási területe is ugyanilyen sokoldalú, és arra emlékeztet, hogy nem kell a műanyagot egy perc után eldobni, hosszú élettartamú dolgokba érdemes beleforgatni ezt az anyagot. A folyót szerető emberek
tábora is növekszik, ezt a célt szolgálja a Folyómentő Központok első létesítménye is, amit Kiskörén hoztak létre a közép-tiszai vízüggyel közösen, ahol a polietilén, polipropilén, PET frakciókat, fémet és üveget külön lehet kezelni.
A jövőben egy újra átalakított komppal szeretnénk majd bejárni a Duna vízgyűjtő területét egy európai uniós projekt keretében, és itt is lehetőség lesz a folyótisztítás hazai protokoljával megismerkedni, illetve a Műanyag Műhellyel kicsit bensőségesebb kapcsolatra lépni. Itthon nagyon komolyan folyik egy gyorsreagálású folyami hulladékgyűjtő hajó fejlesztése. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, mint például az Ocean’s Cleanup vagy más olyan kezdeményezések, ahol szuperhatékony, de nagyon drága gépek jönnek létre a folyók szűrésére. Mi olyan hajót fejlesztünk, amit szegényebb országokban is jó lehet használni, tehát minimális elektronikával könnyen üzemeltethető módon – részletezte a jövőbeni terveiket Molnár Attila Dávid, aki előadása végén az alábbi útravalót adta a hallgatóságnak: Azt kívánom minden jelenlévő fiatalnak, hogy találjon olyan munkát, ahol el tud majd számolni a lábnyomával, a saját mérlegével, és le tudja tisztázni magában, hogy mi az, amit elvett a környezettől, és mi az, amit vissza tudott adni. Nagyon remélem, hogy a műanyagiparban való elhelyezkedés is több lehetőséget nyit majd az ilyen életpályára.
