Széleskörű szakmai egyeztetés előzi meg a hazai körforgásos gazdasági modell kialakítását
„A műanyagok integrálása a körforgásos gazdasági modellbe” címmel rendezte meg március közepén II. szakmai egyeztető fórumát a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) Iparstratégiai Főosztálya az MMSZ bevonásával, amelyen 64 résztvevő volt jelen 30 szervezettől. A meghívottak között voltak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium munkatársai, szakmai szervezetek vezetői, a Bankszövetség, alapanyaggyártó, műanyag- és hulladékfeldolgozó cégek képviselői, valamint szakirányú egyetemek oktatói.
Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője „Környezetvédelmi szemléletformálás: Sok húhó, …van miért?” című előadásában a „mi is a környezettudatos szemlélet?” kérdésre válaszolva elmondta, hogy a környezettudatosság az egyes személyek vagy a társadalom valamely szegmensének a bioszféra állapotával és az emberi populáció környezetével kapcsolatos tájékozottságát, érzékenységét és tudatos felelősségvállalását kifejező fogalom. A környezettudatos szemlélet három ismérve: a rendszerszemlélet, a mértékletesség és a hosszú távú gondolkodás. A környezettudatosságra azért van szükség, mert a jelenlegi „kultúránk” nem tartható fenn hosszú távon
A műanyagokkal kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy 2015- ben a műanyaggyártás a világon 322 millió tonna volt, ebből 55 millió tonnát (18%) Európában állítottak elő. 2014-ben 49 millió tonna műanyagot használtak fel az Európai Unióban, ennek 51%-a jelent meg a hulladékáramban, 49%-a viszont „eltűnt”.
A magyarországi problémák közé tartozik az évenként tonnaszámra érkező szemét a Tiszán. Kérdés, hogy itt mennyi hulladékról lehet beszélni, hová tűnik a nehezebb frakció és az, ami útközben elakad, illetve miért nem reagáltunk erre évek óta? A Wessling Hungary által végzett hivatalos mérés szerint 300 μmnél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb mikroműanyag 4,9 darab, míg 15 és 300 μm közötti 62,5 darab található a Tiszában köbméterenként. A fenti adatok alapján kiszámítható, hogy óránként 198 964 800 darab mikroműanyag halad át a Tiszán, melyek fő forrása a ruházat. Az energetikai ipar után a ruhaipar a második leginkább környezetterhelő iparág, a legyártott vegyianyagok 25%-át használja. A textilszálas termelés évi 74 millió tonna a világon.
Nagyon fontos az ismeretterjesztés. A környezettudatos szemlélet alakításához kapcsolódó programok, kiállítások közül az előadó megemlítette a Tiszai PET Kupát, az ennek szerves részeként létrejött kiállítást és dokumentumfilmeket, a Tiszta Kárpátalja mozgalmat, a HŐSÖKTERE fesztivált, a Hulladékból Termék, a Tükörben A Világ, a Hulladék Akadémia és a trash ART kiállításokat, valamint az ÖKO-Pack játszóházat.
Dr. Aleksza László (Profikomp Környezettechnikai Zrt.) „Biopolimerek – Ipari komposztálás” címmel tartott előadást. Bemutatta a komposztáló szektor jelenlegi helyzetét Európában és Magyarországon, mit várnak, milyen előnyei és hátrányai vannak a komposztálásnak, mit lehet kezdeni a biopolimerekkel ezen a hasznosítási területen.
A Profikomp kutatás-fejlesztéssel, mérnöki szolgáltatásokkal, technológiák szállításával és szerelésével foglalkozik. Laboratóriumaikban lehetőség van a biopolimerek komposztálhatóságának a vizsgálatára is. A szakmai szervezetek közül megemlítette az 1999-ben alapított Magyar Minőségi Komposzt Társaságot és a 2002-ben létrehozott European Compost Network európai hálózatot. A komposztálás viszonylag jól szabályozott terület. A 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet, az ún. „Biohulladékrendelet” szabályozza a komposztálás műszaki feltételeit. A biológiailag lebomló hulladékok megfelelő hasznosítása nélkül nem lehet körforgásos gazdaságról beszélni. Az 1999/ 31/EC irányelv határozta meg, hogy a tagállamoknak nemzeti stratégiát kell kidolgozni a biológiailag lebomló hulladékok lerakótól való eltérítésére, 2016-ra az 1995-ös mennyiséghez képest 35%-ra (Magyarországon 820 ezer tonnára) kellett ezek mennyiségét csökkenteni a lerakókban. Ez nálunk többé-kevésbe megvalósult. A 2012. évi hulladékról szóló törvény megállapítja, hogy elő kell segíteni a biológiailag lebomló hulladék elkülönített gyűjtését és hasznosítását annak érdekében, hogy a hasznosítás után a természetes szervesanyag-körforgásba minél nagyobb tisztaságú anyag kerülhessen vissza.
A KvVM rendelet határozza meg a komposztálás és a komposzt fogalmát. A komposztálás olyan ellenőrzött körülmények között végzett művelet, amelynek során a biológiailag lebomló hulladék oxigén jelenlétében, mikro- és makroorganizmusok segítségével autotermikus és termofil biológiai folyamatok útján lebomlik, és ennek eredményeképpen kórokozóktól mentes komposzt jön létre. A komposzt biológiailag lebomló hulladék komposztálása útján előállított, magas szervesanyag tartalmú, növényi tápanyagban gazdag, humuszszerű anyag. A biopolimerek a komposztálás szempontjából jelenleg sok problémát okoznak, ezért is van szükség a szabályozási háttérre.
A komposztálás előnyei közé tartozik, hogy körforgásos gazdálkodásnak tekinthető, vagyis a keletkezett biohulladékot szelektíven gyűjtik, majd komposztálják és a megfelelő minőségbiztosítási vizsgálatok után a komposzt felhasználásra kerülhet. További előnye, hogy a komposzt kiváló szervesanyag utánpótlás, a humusz szénmegkötő közegként használható. A hulladékgazdálkodás szempontjából a lerakás a legrosszabb opció, a biológiailag lebomló rész problémát jelent, csurgaléklé, szag, metán keletkezik. Az EU hulladékgazdálkodásában az elmúlt években a lerakás jelentősen csökkent, az energetikai hasznosítás, az újrafeldolgozás és a komposztálás pedig jelentősen nőtt, országonként persze eltérő mértékben.
Az előadó összegzésében megemlítette, hogy a komposztáló szektor üdvözli a komposztálható biopolimerek terjedését, a sok rossz tapasztalat ellenére. A házi komposztálás legtöbbször nem szakszerű. Szükséges a megfelelő minősítés (rendeletek, szabványok) és jelölés, a komposztálási technológiák alkalmasságának vizsgálata (előkészítő gépek, kezelési idő stb.), valamint a PR tevékenység. És nem utolsó sorban fontosak lennének a K+F projektek is.
Horváth István, a Holofon Zrt. IT elnöke az iparfejlesztési lehetőségekről beszélt előadásában. A magyarországi műanyag felhasználás éves szinten nagyjából 600 ezer tonna, ebből a csomagolóanyag 270 ezer tonna. Az anyagában történő hasznosítási kötelezettség csomagolóeszközökre 60 750 tonna (22,5%), ma már ezt túllépjük, kb. 75–80 ezer tonnát hasznosítunk anyagában újra. Ezt a mennyiséget a körkörös gazdaság keretében 2025-ig 55%-ra (150 ezer tonna) kell emelni. Az elektronikai hulladékok műanyag részei 10–15 ezer tonnát tesznek ki.
A Holofon hőre lágyuló műanyag hulladékok újrahasznosításával foglalkozik, a hulladékból másodnyersanyagot gyárt. A gyártási kapacitásuk évi 12 ezer tonna. Polietilén, polipropilén és polisztirol hulladékokkal foglalkoznak, hosszú távon a vegyes hulladék feldolgozását szeretnék megvalósítani. A műanyagok kedvező tulajdonságai között említette az előadó, hogy könnyűek, ütésállók és hosszú élettartamúak.
A beérkezett műanyag hulladékot (alapanyagot) utóválogatják, majd agglomerálják vagy előaprítás után darálják, mossák. Ezután kerül a homogenizálóba mesterkeverékek, adalékanyagok hozzáadásával. Négy tonnás lépésekben homogenizálnak. Ezt a lépést követi a regranulálás, a granulátumok kerülnek a feldolgozókhoz, akik készterméket állítanak elő belőlük. A „hagyományos” újrahasznosítási módszerek közé tartoznak a flakon, hordó regranulátumokból öntözőcsövek gyártása, a fólia hulladékból fólia (pl. szemeteszsák) előállítása, polipropilén kerti bútorokból, kupakokból mezőgazdasági rekeszek, malterosvödrök, valamint PET reciklátumokból textilipari termékek készítése. A „problémás” hulladékok közé tartoznak a társított csomagolóanyagok, az elektronikai hulladékokból származó műanyag frakciók, a válogatási maradékok és a rosszul válogatott hulladékok.
Az uniós hulladékgazdálkodási politika keretrendszerének alapgondolata a hulladék keletkezésének megelőzése, újrafelhasználásának előmozdítása. A hulladék káros környezeti és közegészségügyi hatásának csökkentésére az EU irányelveket, közös normákat vezetett be. Az irányelv továbbfejlesztése során meghatározták a kötelező, ötlépcsős hulladék hierarchia elvét, amelynek részei: az ártalmatlanítás, az energetikai hasznosítás, az újrahasznosítás, az újrahasználat és a megelőzés.
Az EU műanyag stratégiájának fő céljai között szerepel az újrahasznosítás arányának emelése a termékek újrahasznosíthatóságának növelésével és a hulladékkezelési folyamat javításával, a hulladék és az üvegház-hatású gázok csökkentése, valamint az innováció támogatása és a versenyképesebb ipar kialakítása.
Kihasználva a műanyagok hosszú élettartamát olyan termékeket fejlesztenek, gyártanak, amelyek a hagyományos anyagokat, pl. betont, fémet és fát helyettesítik. Az üreges járdaszegély kiváltja egyrészt a betonból készültet, másrészt elvezeti az úttesten felgyülemlett vizet. A háromágú oszlopok hófogó hálók rögzítésére szolgálnak. További termékeik a kültéri padok, asztalok, a járda és az úttest elválasztására szolgáló tömör műanyag oszlopok, komposztáló ládák, vasútépítésnél használt elektromos kötődobozok, közlekedéstechnikai elemek, pl. fekvőrendőrök. A legújabb fejlesztések közé tartoznak a fa-műanyag kompozitból (WPC) extrudált üreges profilok alumínium és fém oszlopok kiváltására, valamint lépcsők, padok gyártására.
Más irányból, az energia felől közelítette meg a műanyagok felhasználását a „Budapesti Hulladékhasznosító Mű ismertetése, jövőképe – Hulladékból energia” című előadásában Fancsalszki Róbert, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű, FKF Nonprofit Zrt. üzemvezetője. A hulladék káros környezeti és közegészségügyi hatásának csökkentésére az EU irányelveket, közös normákat és ún. célszámokat vezetett be. Az uniós hulladékgazdálkodási politika keretrendszerét a 75/442/ EGK tanácsi irányelv hozta létre, amelynek alapgondolata a hulladék keletkezésének megelőzése, újrafelhasználásának előmozdítása volt. Ez az irányelv vezette be a szennyező fizet elvet is. Ezeket az elveket fejlesztette tovább a 2008/98/EK hulladékkezelési irányelv, amely meghatározta a kötelező ötlépcsős hulladék hierarchia elvét, ennek részei: az ártalmatlanítás, az energetikai hasznosítás, az újrahasznosítás, az újrahasználat és a megelőzés.
Budapesten a lerakott hulladékok mennyisége nem csökken. A 2008–2009-es válság után kevesebb lett a gazdasági hulladék, de maga a lerakás inkább emelkedő tendenciát mutat jelen pillanatban. A biológiailag lebomló hulladék aránya a települési szilárd hulladékban közel 35%, a kartonoké, papíroké 9%, az üvegek aránya meghaladja a 4, míg a fémeké a 3%-ot a 2017-es adatok alapján. A műanyagoké közel 14% és elmondható, hogy a szelektív gyűjtés bevezetése ellenére 2012 óta nem csökkent a hányaduk. A Hulladékhasznosító Mű, a fővárosban keletkező települési szilárd hulladékok közel 60%-ának jó hatásfokú energetikai hasznosítása révén, mintegy 54 ezer háztartás éves villamos energia fogyasztását és 13 ezer lakás távhőigényét tudja fedezni.
Az Unilever fenntarthatósági terveiről beszélt előadásában Kálmán Katalin. Az Unilever 2017-ben 53,7 milliárd euró árbevételt ért el világszerte. Magyarországon 3 gyáruk van, ahol közel 1600 munkavállalót foglalkoztatnak. Hazánkban több mint 29 márkát forgalmaznak. Három nagy távlati céljuk van: megkétszerezik forgalmukat, felére csökkentik környezetterhelésüket és növelik a pozitív társadalmi hozzájárulásukat. Az új üzleti modelljük egyik része, hogy fenntartható forrásból származó alapanyagokat használnak. A teljes energiafelhasználásuk 28%-a származik fenntartható forrásból és a fenntartható márkáik fele 30%-kal bővül gyorsabban a többinél. A környezetterhelés csökkentése érdekében 2008 óta a gyártás során tonnánként 43%-kal kevesebb az energiafelhasználásból származó CO2, 37%-kal a víz és 96%-kal a teljes hulladék kibocsátásuk. Termékeik esetében (az ellátási láncban) 2010-tól 7%-kal kevesebb a vízfelhasználás és 28%-kal csökkentették a hulladékok keletkezését.
A csomagolási hulladékokra kitérve elmondható, hogy globálisan 80–120 milliárd dollár veszteség keletkezik azáltal, hogy nem hasznosítják újra a műanyag hulladékot. Az Unilever megújult stratégiai terveiben szerepel, hogy 2020-ra megfelezik a termékeikből származó hulladéklerakást, 2025-re pedig minden műanyag csomagolóanyaguk teljes mértékben újrahasznosítható, újrafeldolgozható vagy komposztálható lesz. Szintén 2025-re a műanyag csomagolóanyaguk 25%-a újrafeldolgozott műanyagot tartalmaz majd. A három stratégiai pillérük a forrás, a design és a következő használat. A forrás esetében fontos, hogy megújuló és újrafeldozható legyen, illetve a felhasznált papír fenntartható forrásból származzon. A terméktervezés lényege a csökkentés és az újrahasználat, ezzel 113 tonna műanyagot lehet megtakarítani évente. A Mucell technológiának köszönhetően 15%-kal kevesebb műanyagot használnak fel flakononként. Az öblítő koncentrátumoknál kevesebb vizet és csomagolóanyagot használnak, valamint hatékonyabb a szállításuk. A következő használatnál lényegesek a technológiai fejlesztések, mint pl. a Creasolv eljárás. Természetesen mindezek partnerek (civil szervezetek, kormányzatok, üzleti szféra) bevonása nélkül nem valósíthatók meg.
Tóth Gergely (MOLGROUP) előadásában az EU műanyag stratégiáját elemezte a MOL olvasatában. A MOL 2016-ban kiadott és 2030-ig szóló stratégiájának célja az értéklánc mentén történő előrelépés a magasabb hozzáadott értékű termékek felé. A MOL poliolefin kapacitása 2015-ben 1150 kt volt, ebből LDPE 285 kt, HDPE 420 kt és PP 535 kt. Az Európai Unió zászlájára tűzte a körforgásos gazdaság elérését, az üvegház-hatású gázok kibocsátásának csökkentését és egyfajta fenntartható ipari és társadalmi működést.
A stratégia fő céljai között szerepel az újrahasznosítás arányának emelése a termékek újrahasznosíthatóságának növelésével és a hulladékkezelési folyamat javításával, a hulladék és az üvegház-hatású gázok csökkentése, pl. az egyszer használatos műanyagok visszaszorításával, valamint az innováció támogatása és a versenyképesebb ipar kialakítása. A MOL látja viszont a kockázatokat is ebben, hiszen az EU szerint 2030-ra 9 millió t/év többlet újrahasznosított nyersanyag jelenik meg a piacon, ami a fosszilis-alapú termékek kereslet csökkenéséhez vezet. A lehetőségek közt szerepel a fenntartható műanyagok keresletének stimulálása a keresletnövelés szabályozó eszközeivel, új újrahasznosító üzemek létesítésével, illetve a bio-alapú és lebomló műanyagok számára réspiacok fognak nyílni.
Az értéklánc komplexitása hatalmas, az újrahasznosított részarány növekedésével az egységköltség folyamatosan nő. A MOL-nak komoly tapasztalata van abban, hogyan érdemes az EU összetett szabályozói iránymutatásait kezelni, kiemelve néhány dolgot, amit a cégen belül látnak. Szükség van az EU-s és a tagállami szabályozás harmonizációjára. Nagyon komoly életciklus elemzésnek (pl. zártláncú, ún. closed-loop recycling esetében) kell minden egyes szabályozást megelőznie, és tanulnunk kell a hibákból. A túlszabályozás elkerülése érdekében fontos az ipari versenyképesség megőrzése, mivel a verseny globális, illetve a megfelelő pénzügyi források meghagyása a működésre és innovációra. Kiszámítható, piaci alapú szabályozásra, technológia semleges hozzáállásra és globális összefogásra van szükség.
Forrás: NHKV
A műanyag stratégiában (fenntartható műanyagok piaci térnyerése) foglaltak két kategóriába sorolhatók, a kínálati oldalt és a keresleti oldalt célzó javaslatokra. Jelenleg a kínálat oldali intézkedések vannak túlsúlyban. A kínálat felől kiemelendő javaslat a termékek újrahasznosíthatósága, az égetés helyetti újrahasznosítás, a hulladékmenedzsment hatékonysága, a standardizáció, az innováció támogatása, a bio-alapú és lebomló termékek fejlesztése, a hulladék lerakási díj emelése, a környezetvédelmi termékdíj átalakítása. Keresleti oldalról pedig a vásárlói tudatosság növelése, az ipari felajánlások (példaként említhető az Ikea, a McDonald’s, a Coca-Cola), az egyéb gazdasági ösztönzők bizonyos szektoroknak az újrahasznosított termékek használatára és a zöld közbeszerzés. Kérdés, hogy ki fizeti meg mindezt, az állam, az előállító, a termékgyártó vagy a vásárló? Jelenleg átlagosan 170–250 USD/t-val drágább az újrahasznosítás, mint a fosszilis-alapú műanyag.
Kövecses Péter, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) fejlesztési és stratégiai igazgatója a haszonanyag gazdálkodási tevékenységükről tájékoztatott a prezentációjában. A NHKV feladatai közé tartozik – többek között –, hogy meghatározza a hulladékgazdálkodás országos céljait, fejlesztésének irányait, ezek teljesülése érdekében kialakítja az infrastrukturális erőforrások optimális használatának rendszerét, gondoskodik a hasznosítható hulladék hasznosításának megszervezéséről és koordinálja a hasznosításra nem kerülő hulladékok ártalmatlanítását. Jogszabályi kötelezettségének eleget téve haszonanyag készletkezelést és értékesítést támogató informatikai rendszert működtet a minél transzparensebb szolgáltatás céljából.
Az előadó számadatokat is közölt a 2020-ra várható hulladékáramokkal kapcsolatban: települési hulladék éves szinten 3 800 000 t, szelektív gyűjtés 800 000 t/év, lerakás 473 000 t/év (pernye, nem égethető kezeletlen hulladék: föld, kő, veszélyes hulladék, válogatási maradék, salak), energetikai hasznosítás 1 960 000 t/év (az égető kapacitások kihasználása érdekében hosszú távú, 10 éves szerződésekre van szükség), anyagában hasznosítás 640 000 t/év papír, műanyag, üveg, fém és 279 000 t/év egyéb hasznosítható hulladék (ez utóbbi esetben a hasznosítók kialakítása hazai forrásból szükséges).
Az OHKT települési hulladék adatai alapján megállapítható, hogy az elmúlt években az összes települési hulladék 11–15%-át alkotta a műanyag frakció, amely mennyiségben 432–550 ezer tonnát jelentett. Ez az arány a 2020-as előrejelzés szerint nem fog változni. A közszolgáltatás körébe tartozó és bekerülő műanyag hulladékok esetében csomagolási műanyag hulladéknak számít a csomagolási PET, HDPE és PP palack, fólia, az egyéb csomagolási (PP-PS bálák) és vegyes műanyagok. Nem csomagolási hulladék a kerti bútor, vödör, lavór, lökhárító és egyéb gépjármű karosszéria elem, az egyéb műanyag hulladék és a kevert, nem csomagolási műanyag hulladék. Külön kategóriát képvisel a nem elkülönítetten (vegyesen) gyűjtött, települési szilárd hulladékból utóválogatott, anyagában hasznosítható műanyag.
A problémát jelentő és egyedi vizsgálatot igénylő kérdéskörök közé tartozik: a lakossági ismerethiány, a magas idegenanyag tartalom a begyűjtött csomagolási hulladékban, a technológiai kérdéskörök, az, hogy milyen formában helyezze el a lakosság a hulladékot (pl. kupakkal vagy kupak nélkül), a fólia hulladék hasznosítása, a színek szerinti válogatás, a szennyezettség, a válogatóból kikerülő hulladék minősége, a PET anyagáramban a csomagolóanyag gyártók által generált, egyre növekvő színes arány, a kemény műanyagok, a kézi válogatás során PET vagy nem PET megkülönböztetés, a vegyes hulladékot előkezelő, egyre fejlettebb technológiákból kikerülő műanyag csomagolási hulladék tisztasága és hasznosíthatósága, ennek többletforrás igénye, a társított csomagolás egyre nagyobb aránya, elsősorban a fólia vagy ahhoz hasonló csomagolásoknál, a nem csomagolási, kemény műanyag hulladékok hasznosítása és ezek kapacitási kérdései, a piaci feltételrendszer és ezáltal a hasznosítható hulladékok átadásáért kapható árbevétel, a hasznosítási arány elérése érdekében elvárt hulladékkezelés mennyiségi, minőségi ismérvei, ennek finanszírozhatósága, a hasznosítás kérdése, és végül az, hogy az NHKV nem mondhat „NEM”-et, a lakossági gyűjtés esetében nem lehet „szünetet” elrendelni.
„Hulladékmentes világ”-ot vizionált Mucska Péter, a Coca-Cola HBC Magyarország vállalati kapcsolatok vezetője. A cég vállalja, hogy 2030-ra megteremti a 100%-os ökodizájnt, a 100%-os visszagyűjtést és a 100%-os partnerséget. Az ökodizájn esetében úgy, hogy 2025-ig 100%-ban újrahasznosíthatóvá teszi a palackokat, 2030-ig a palackokban 50% újrahasznosított PET lesz, valamint innovatívan fejleszti a PET és egyéb csomagolásokat. A visszagyűjtésnél ösztönzi az újrahasznosítást, támogatja a begyűjtési és hasznosítási rendszereket. A partnerség keretében márka kampányokat vállal, begyűjtési akciókat szervez, illetve szelektív hulladékgyűjtési és hasznosítási együttműködéseket hoz létre. Ez utóbbiak közül kiemelhető a PET Kupa nyári verseny, a szennyezéssel kapcsolatos és kutatási projektjeik, az oktatás keretében kiállítások, előadások szervezése és a céges csapatépítések.
Milyen eredményeket értek el a vállalások terén Magyarországon? Palackjaik és dobozaik 100%-ban már újrahasznosíthatóak, PET palackjaik 20%-ban újrahasznosított anyagból készülnek és 15%-kal csökkentették palackjaik súlyát. De az ötletekből a továbbiakban sem fogynak ki. A zöldgazdasági javaslataik között szerepelnek a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése több alapanyag tekintetében, a zöldgazdasági megállapodások az ipar, a hulladékhasznosítók és az állam között, és nem utolsó sorban az újrahasznosított csomagolóanyagok ösztönzése.
