Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár is előadást tartott a II. MMSZ Műanyagipari Konferencián.
Az IPAR NAPJAI és az AUTOMOTIVE HUNGARY szakmai kiállítás társrendezvényeként rendezte meg a Magyar Műanyagipari Szövetség a II. MMSZ Műanyagipari Konferenciát is, amelyen előadások hangzottak el a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet aktualitásairól, kihívásairól, a 2023-as év energiapiaci várakozásairól, a polimerek piacán tapasztalható árakról és trendekről, valamint bemutatkozott a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda, amelynek célja, hogy a közvetlen kezelésű uniós források elnyerésében segítse a pályázókat. Beszámolónkban elsőként Prof. Dr. Csath Magdolna előadását ismertetjük.
– Az I. MMSZ Műanyagipari Konferenciát tavaly azzal a szándékkal rendeztük meg, hogy hagyományt teremtsünk és a következő években a közgyűléshez és a HUNGEXPO kiállításához kapcsolódóan megpróbáljunk egy olyan tartalmas programot nyújtani, ahol több témában, neves szakértők segítségével kitekintést nyerjünk a világra és megoszthatjuk azokat a gondolatokat, amelyek az adott évben leginkább foglalkoztatják a műanyagipar szakembereit – kezdte megnyitó beszédét Hajdárné Molnár Elvira, az MMSZ elnöke, a PEMÜ Zrt. elnök-vezérigazgatója, majd így folytatta: – Legutolsó találkozásunk, tavaly május óta a gazdasági folyamatok nem igazán jó irányba indultak el és egyre több kihívással kell szembenézniük a műanyagiparban működő vállalkozásoknak. Ezek közé tartoznak a műanyagellenes médiakampányok, energiaintenzív ágazatként nagyon erősen érint bennünket az energiaválság, különösen az exportáló cégek számára az erős forint árfolyam, illetve nagyok a várakozások azzal kapcsolatban is, hogy az alapanyag árak hogyan alakulnak, a globális piac mennyire képes stabilizálódni, vagy az eddig felépült folyamatok mennyire fognak széttöredezni, hogyan fognak újra felépülni, és ez mennyire érinti majd a beszállítói láncokat, a vevői lehetőségeket.
A konferencia első előadójaként Prof. Dr. Csath Magdolna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora az átalakuló világgazdaságban a magyar gazdasági helyzetről és a kilátásokról osztotta meg gondolatait. Előadásának témái közül kiemelte a termelékenységet, melynek alakulását kulcsfontosságúnak tartja a gazdasági változások közepette az országon, az ágazatokon és a cégeken belül.– A világgazdaságban nagy a bizonytalanság továbbra is, amihez hozzájárul még az is, hogy jelentősen megnőtt a piaci bizonytalanság mellett az állami beavatkozások következtében kialakuló bizonytalanság. Az állami beavatkozás – új iparpolitikák formájában – mindenhol növekszik. Ennek keretében az állam részt kíván venni a piaci problémák megoldásában. Csakhogy ez általában kétélű fegyver, hiszen kérdéses, hogy az állam mennyire jól tudja megválasztani azt, hogy hol kell és hol nem szabad beavatkozni a piaci folyamatokba. Az Egyesült Államoktól kezdve mindenhol jellemző az állami beavatkozás erősödése, ami többek között az európai cégeknek sem tesz jót, hiszen például olyan intézkedéseket vezettek be legutóbb az USA-ban, amelyek következtében a helyben gyártott termékeket vásárlók előnyben részesülnek. Ez a protekcionizmusnak tekinthető állami szerepvállalás zajlik mindenhol a világban, az Európai Unióban is – kezdte előadását Csath Magdolna, majd részletesen kibontotta az egyes témákat.
VILÁGGAZDASÁGI ELEMZÉSEK, ELŐREJELZÉSEK
– A világgazdaság kilátásaival kapcsolatban sokféle értékelés van, vannak kevésbé pesszimisták, pesszimistábbak, viszont nagyon optimistával nem lehet találkozni. Az alapvető folyamatokkal nagyjából egyetért mindenki. Az IMF friss elemzéséből például az látszik, hogy újabb problémák adódtak: az infláció, a háború gazdasági hatásai, a COVID következményei mellett, többek között a bankszektorban is problémák jelentkeztek. A fellendülést illetően minden előrejelzésben azt látjuk, hogy legjobb esetben 2024 vagy 2025 hozhat változást annak függvényében, hogy melyik elemző mennyire optimista vagy pesszimista – folytatta a közgazdász asszony.
– Az IMF szerint a következő öt évben a világgazdaság növekedése 3 százalék körül lehet, ugyanakkor országonként, régiókként nagyok lehetnek az eltérések. Ami rossz hír számunkra, hogy az Európai Unió helyzete javulhat a leglassabban, ráadásul megmaradhatnak az országok közötti különbségek is. Egyes országok, mint például Németország esetén a recesszió sem kizárt.
Ez számunkra különösen fontos adat, hiszen a magyar gazdaság erőteljesen függ a német gazdaságtól. Szintén rossz hír, hogy az infláció sem megy még valószínűleg ebben az évben nagyon lejjebb, sőt több évig is várható a magas szintű infláció megmaradása.
Strukturális reformokra van szükség az Európai Unióban, ennek egyik területe a termelékenység javítása. A másik a képzésbe, a tudásba és az innovációba való beruházás. Kutatások szerint öt éven belül a munkavállalók többségének a tudása nem lesz elegendő, tehát át kell képezni az embereket, vagy, ha a robotizáció miatt megszűnnek munkahelyek, akkor sem kell feltétlenül elküldeni munkavállalókat, új területekre kell átképezni őket, hiszen Európában nincs elég munkaerő. A további digitalizációról is érdemes gondolkodni, ezzel kapcsolatban azonban nyilvánvaló, hogy figyelni kell a hatékonyságra, a megtérülésre is. Hiszen például egy kis cég esetén nem biztos, hogy a digitalizáció, amelynek eszközrendszere gyorsan változik, ugyanolyan megtérülést hoz, mint egy nagyvállalatnál. Fontos az is, hogy ebben a gyorsan változó környezetben már nem is annyira a versenyképesség a lényeges, mint a válságra való felkészültség, hiszen a változások nem állnak meg, nem lesz visszatérés a korábbi „jó időkhöz”, sokkal inkább arra kell készülni, hogy miként tudnak a cégek és az országok egyaránt válságállóbbá, ellenállóbbá válni.
Európánál valószínüleg jobban teljesít majd Ázsia. Ez sok mindennek köszönhető. Például annak, hogy a háború kevéssé érinti Ázsia gazdaságát, sőt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) legutóbbi elemzése arra mutat rá, hogy az ázsiai országok egy része hasznot húz a háborúból, hiszen közvetett módon rajtuk keresztül jutnak el orosz termékek az európai piacra. Ezt a lehetőséget az Európai Unió próbálja megszüntetni, ami viszont rosszul érintené például Kínát és Indiát, mivel többek között ezek azok az országok, amelyek benne vannak ebben a terméktranszferben.
MAGYAR GAZDASÁGI ADATOK
A magyar gazdasági adatokkal kapcsolatban Csath Magdolna a következőkre hívta fel a figyelmet: – Az IMF a magyar GDP adatokat viszonylag jónak ítéli meg, 2023-ban 0,5 százalék, 2024-ben 3,2 százalék növekedést vár. Az Eurostat is 2023-ra 0,5 százalékos bővülést jósol a magyar GDP-re, 2024-re valamivel kisebb mértékűt, mint az IMF, 2,8 százalékot. A munkanélküliségben nincs nagy változás, 4 százalék körüli, a tervezett hiány nem túl magas, nagyjából -4 százalék lehet, az adósság mértéke 70-71 százalék maradhat. Ha nem éri a magyar gazdaságot valamilyen váratlan nagyobb sokkhatás, akkor a közölt adatokban nem várható jelentősebb elmozdulás, igaz nagyon gyors pozitív változásra sem lehet még egy ideig számítani.
A vásárlóerő paritáson mérve és az európai uniós átlagot 100-nak tekintve a magyar gazdaság egy főre jutó GDP értéke 77 százalékot tett ki 2022-ben. Románia is velünk egy szinten van erre a mutatóra, mivel növekedés dinamizmusa az elmúlt években a magyarnál gyorsabb volt. A lengyel adat jobb a magyarnál, Szlovákia adatai viszont romlanak.
A gazdasági növekedést nyilván befolyásolja az is, hogy mennyi pénzünk van a növekedés finanszírozására, ez pedig összefügg azzal, hogy mennyi az adósság és a hiány. A nagyobb adósság nagyobb törlesztési kötelezettséggel jár, a törlesztés pedig a fejlesztéseket gátolhatja. Az államháztartási hiány 2022 negyedik negyedévében, az Eurostat adatai szerint, a legmagasabb volt az Európai Unióban. Ez az elmúlt negyedévben némileg csökkent. A hiánynál és az adósságnál egyaránt arra érdemes felfigyelni, hogy a magyar értékek már hosszabb ideje a Maastrichti kritérium felett vannak (maximum 3 százalékos hiány és 60 százalékos adósságszint).
Probléma az is, hogy az ipari termelés volumene egy ideje csökkenőben van olyannyira, hogy a 2023 január-márciusi érték már negatív volt. Az egyes ágazatok azonban eltérően teljesítettek. Az esetek többségében a problémát a járműipari teljesítmény visszaesése okozta. Ez arra figyelmeztet, hogy mivel a magyar ipar erősen függ a járműipartól, ez rontja válságálló-képességét is. Ezért nem mindegy az sem, hogy mi történik a német gazdasággal. Az ipari termelési adatokat alágazatokra bontva azt látjuk, hogy vannak jól teljesítő ágazatok is, azonban lényeges, hogy milyen arányt képviselnek a feldolgozóipar termeléséből.
Mindenkit erősen érint és a jövőben is érinteni fog az infláció. Az egyes országokra jellemző inflációt nem egyforma mértékben befolyásolja a háború és a szankciók. Azt sem felejthetjük el, hogy az infláció növekedése már a háború kezdete előtt elindult. A V4 országok közül 2023 áprilisában Magyarországon messze a legmagasabb az infláció és az elmúlt időben a növekedése is gyors volt. Ennek hatására már csökken az építőipar teljesítménye és mérséklődik a fogyasztás, amit a kiskereskedelmi adatok romlása bizonyít. A kamatok növekedése pedig a beruházásokat fogja vissza.
KULCSKÉRDÉS A TERMELÉKENYSÉG
Az előadásban központi helyet kapott a termelékenység kérdése. Csath Magdolna erről így vélekedett: – Az IMF arra figyelmezteti az Európai Uniót, hogy növelni kell a termelékenységet, ami két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy az inputokat okosabban kell kombinálni, legyen az gép, tudás vagy ember, illetve azt, hogy minden erőforrással takarékoskodni kell. Ausztriával és Dániával összehasonlítva Magyarországon több feldolgozóipari cég működik, ugyanakkor például a 15 ezer dán cég lényegesen több hozzáadott értéket állít elő, mint a közel 55 ezer magyarországi. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a dán cégek több új hozzáadott értéket állítanak elő.
Az egy ledolgozott órára jutó munkatermelékenység 2022-ben – ha az EU27 átlagos termelékenységét 100-nak vesszük -, Dániában 142, Magyarországon pedig csupán 70. Vagyis a magyar érték a dánnak csupán 49,3 százaléka. Ez komoly termelékenységi hiányosságokra figyelmeztet. Másik fontos termelékenységi mutató az úgynevezett tényleges munkatermelékenység, amely az új helyi hozzáadott értéket veszi figyelemben. A 2020. évi Eurostat adatok szerint például a magyar vegyipari ágazati adat, amelybe beletartozik az alapvető vegyianyag gyártás, a műtrágya, a műanyag és a szintetikus gumi elsődleges formában, meglepően jó. Ugyanakkor a teljes feldolgozóiparé már nem annyira, de a V4 országok között így is a magyar érték a legjobb. A legmagasabb értéket a gyógyszeriparban találjuk, ami valószínüleg a helyi kutatás-fejlesztéshez kapcsolható magasab helyi új hozzáadott érték előállításnak köszönhető, azonban a gyógyszeripar a feldolgozó-ipari termelés körülbelül 3 százalékát adja. Viszont a jelentősen nagyobb arányt képviselő járműipar és élelmiszeripar valós termelékenységi adatai már gyengébbek.
Előadásának folytatásában Csath Magdolna arra is felhívta a figyelmet, hogy nem állja meg a helyét az az érvelés, amely szerint Magyarországra az a jellemző, hogy: – A mikro, kis és közepes méretű cégek termelékenysége alacsonyabb, mint a nagyoké. Az igazság az, hogy ez minden ország esetén jellemző. Ennek elsősorban munkaszervezési és mérethatékonysági okai vannak. A kérdést inkább úgy kellene feltenni, hogy miért sokkal kevéssé termelékenyek nálunk a nagycégek, mint mondjuk Ausztriában.
Visszatérve az általánosan alacsonyabb termelékenység lehetséges okaira az elemzések azt bizonyítják, hogy Magyarországon nagyon alacsony szinten vannak az úgynevezett tudásberuházások. Az egyébként magas beruházási ráta a gépi, épület, út stb. beruházásoknak, vagy ahogyan az elemzések fogalmaznak, a fizikai, megfogható beruházásoknak köszönhető. Ezek a beruházások viszont nem működtethetők termelékenyen a szükséges tudásberuházások nélkül. Különösen rosszul állunk az egy lakosra jutó kutatás-fejlesztési beruházások és a felnőttképzésben résztvevők aránya tekintetében.
Ennek hatásai megmutatkoznak az innovációs pozíciónkban is. Az Eurostat legutóbbi innovációs teljesítménytábla adatai szerint a 21. helyen vagyunk.
Végül a gazdaság szerkezetét jól leírja, hogy milyen munkahelyeken dolgoznak a munkavállalók. Például az infokommunikáció területén, az Eurostat adatai szerint, Magyarországon az összes foglalkoztatott csupán 3,6 százaléka dolgozik, ez a 7. legalacsonyabb érték az EU-ban. A többi kategóriát vizsgálva azt látjuk, hogy a high-tech területeken Magyarországon a foglalkoztatottak sokkal kisebb aránya dolgozik, mint azokban az országokban, amelyek innovatívak, előttünk vannak a versenyképességi listákon és a termelékenységben. Viszont magas az alacsony tudásszintet igénylő, nem innovatív, összeszerelő munkahelyeken dolgozók aránya.
A nemzeti vagyonunknak fontos mutatója az is, hogy miként alakul a lakosság száma, illetve milyen a fogyás mértéke, hiszen a legfontosabb nemzeti érték nem feltétlenül a GDP, sokkal inkább az ember, a lakosság számának alakulása. A fogyási adatunk pedig továbbra is magas. A magyar lakosság száma utoljára 2010-ben volt 10 millió feletti.
ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATOK
– Magyarországon is nagyon fontos lenne a termelékenységi adatok, valamint az innovációs pozíció javítása, aminek feltétele a helyi tudásteremtés, a helyi hozzáadott érték növelése. Ehhez pedig emelni kellene a tudásberuházások arányát, és erre támaszkodva a helyi tudásteremtést, ami lehetővé tenné a nagyobb helyi új hozzáadott érték előállítást. Az iparpolitika pedig ehhez elsősorban az innovációt támogató környezet, az alacsony bürokráciaszint, a nagyobb kiszámíthatóság biztosításával tudna a leghatékonyabban hozzájárulni – zárta előadását a közgazdász professzor.
A II. MMSZ MŰANYAGIPARI KONFERENCIA TOVÁBBI TÉMÁI
A kutatás-fejlesztésnek, az innovációnak, a tudásba történő befektetésnek nagy szerepet kell kapnia a jövőben, ugyanakkor ennek kockázata is van, hiszen nem biztos, hogy eredményei olyanok lesznek vagy annyiba fognak kerülni, mint ahogy azt a vállalkozás tervezte. Komoly jelentősége van tehát annak, hogy ehhez milyen támogatásokat lehet nyerni Magyarországon. A magyar vállalkozások számára elérhetőek már direkt brüsszeli források, európai uniós alapok is, amelyekből különböző projekteket lehet finanszírozni, olyan nemzetközi hálózatba lehet bekapcsolódni, ahol konzorciumok keretében külföldi egyetemekkel, kutatóintézetekkel, cégekkel együttműködve lehet fejleszteni. A forrásokra azonban pályázni kell, ami nem egyszerű feladat. Dászkál János senior projektmenedzser a Magyar Fejlesztésösztönző Irodát mutatta be előadásában, amelynek célja, hogy a közvetlen kezelésű uniós források elnyerésében segítse a pályázókat.
A műanyagiparban működő vállalkozásokat súlyosan érintik az energiaiparban történő változások, az energiaárak alakulása, a különböző szolgáltatói díjak és a szerződéses rendszer módosulása. Az elmúlt időszakban sokan tettek energia-racionalizálásra szolgáló intézkedéseket a fogyasztás csökkentése érdekében. A szervezeti változtatások, a technológiák és a gépek működtetésének módosításai, valamint a gyártási folyamatok átszervezése is azt mutatja, hogy a vállalkozások a műanyagiparban intenzíven foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. A témához kapcsolódóan Dr. Hortay Olivér, a Századvég Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője a 2023-as év energiapiaci várakozásairól beszélt.
Bűdy László műanyagipari szakértő, az MMSZ elnökségének tagja előadását is nagy érdeklődés kísérte, hiszen a polimerek piacán tapasztalható árakról, trendekről volt szó, amelyekről elmondható, hogy olyan, mintha hullámvasúton ülnénk, ahol időnként olyan akadályokba ütköznek a vállalkozások, mint az ellátási láncok és a szabályozási kérdések változásai.
Az előadásokról részletesen következő lapszámainkban olvashatnak.
