Hol tart a nagy élelmiszerláncok biológiailag lebontható zacskóinak tesztje?
A Greenpeace és a Humusz Szövetség 2023-ban közös kísérletet indított: a két zöldszervezet négy ütemben vizsgálja, hogy a boltokban lebomlóként kínált műanyag zacskók valóban lebomlanak-e a komposztálóban.
Április 21-én kezdődött a kísérlet, egy zöld hulladékgyűjtőbe ásták be a négy nagyobb élelmiszerlánc otthoni komposztálásra alkalmas tasakjait. Az első ellenőrzést másfél hónappal később, június elején tartották. Szabó György, a Humusz Szövetség nulla hulladék programjának vezetője szerint a biológiailag lebomló zacskók döntő része még nem tűnt el, a lebomlási folyamat viszont egyértelműen megkezdődött.
A négy vizsgált lánc közül
- az Aldi vékonyfalú zacskója teljesen eltűnt,
- az Auchan és a Spar tasakjaiból kisebb foszlányok maradtak,
- míg a Tesco zacskójából egy jelentősebb darab még egyáltalán nem indult bomlásnak.
A kísérlet tovább folytatódik, a komposztálóban elhelyezett tasakokat 3, 6, végül 12 hónap után ellenőrzik újra.
A ZÖLDSZERVEZETEK SZERINT SEM A HELYES IRÁNY A BIOLÓGIAILAG LEBONTHATÓ MŰANYAG
A zöldszervezetek − így a Greenpeace is − többször felhívták a döntéshozók figyelmét, hogy a biológiailag lebontható tasakok nem jelentenek ideális megoldást a hulladékproblémára, hiszen sokan ezeket a zacskókat is eldobják, ráadásul abban a felelőtlen tudatban teszik ezt, hogy úgyis elbomlik, hiszen rá van írva. Ezek az anyagok így nem tehermentesítik a környezetet: – Az egyszer használatos csomagolóanyagokat nem egy másik egyszer használatos anyaggal, hanem többször használható csomagolóanyagokkal kell kiváltani – idézi az összeállítás Simon Gergelyt, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértőjét.
A Magyar Műanyagipari Szövetség (MMSZ) alelnöke, Dr. Demjén Zoltán szerint a lebontható zacskók esetében a műanyagipari szakemberek számára az a kulcskérdés, hogy milyen körülmények között és milyen mértékben bomlanak le a vizsgált csomagolóanyagok. Ha azok eldobva a természetbe kerülnek, vagy a folyóinkban, tengereinkben kötnek ki, biztosan nem indul meg a bomlás, szakszerűen kezelt környezetben viszont igen.
Demjén Zoltán úgy véli, hogy a házi komposztálás is sok műszaki bizonytalanságot rejt a biológiai lebonthatóságot tekintve: – A zacskók a kísérletben sem bomlottak még le, persze meg kell várni az év végét. Ezeknek a tasakoknak a végső állomása szerintem az ipari komposztálóüzem kell, hogy legyen. Itt biztosíthatók ugyanis az olyan fizikai-kémiai körülmények, például a viszonylag magas, 50-80 Celsius fokos hőmérséklet, a megfelelő pH-érték és páratartalom, amelyek garantálják a megfelelő bomlási folyamatot. Ezeket a feltételeket, a műanyagok biológiai lebonthatóságát szigorú uniós szabványok határozzák meg. A házi komposztálókban az ilyen fizikai-kémiai körülmények nem adottak. A gyártó cégek legjobb szándékát feltételezem a házi komposztálásra alkalmas, biológiailag lebontható típusok kifejlesztésében. Ugyanakkor egy ilyen komposztáló nem szigorú technológiai fegyelmen alapuló üzem – ipari társával ellentétben. Így a teljes lebomlás kevésbé adott. A teljes bomlás akkor sem vehető biztosra, ha a zacskó már nem látható, hiszen szabad szemmel nem látható mikropolimerek – oligomerek – maradhatnak végtermékként, melyek további problémákat okozhatnak az élő szervezetekbe bejutva – közölte az MMSZ alelnöke.
MÉG AZ IPARI KÖRNYEZET SEM GARANCIA
Jelezte azt is, hogy még az ipari komposztálókban keletkezett humusz összetétele sem biztos, hogy mindig alkalmas szántóföldi kihordásra függetlenül attól, hogy mennyi biológiailag lebontható zacskóval indult a komposztálási folyamat. A szántóföldekre hordott műtrágya például szigorúan meghatározott vegyi összetételű anyag, amelynek jól követhető az adagolása. A szerves trágya inkább kiegészítő szerepet tölt be, tehát itt is nagyon összetett, tudományos szempontból rendkívül bonyolult, ugyanakkor létfontosságú kérdéssel állunk szemben.
Az emberi fogyasztást nem befolyásoló célra azonban biztosan korlátok nélkül alkalmazható az ilyen típusú humusz: például építkezéseknél, az építési gödrök feltöltésénél, tereprendezésnél – a szerves anyaghányad növelése érdekében.
EGY GRAMM MŰANYAG SE KERÜLJÖN A KÖRNYEZETBE!
Demjén Zoltán osztja azt a szakmai berkekben elfogadott véleményt, miszerint az ideális állapotot akkor érjük el, ha egyetlen gramm műanyag – közte a biológiailag lebontható típus – sem kerül a természetbe, beleértve a hulladéklerakókat is. Ez az újrahasznosítás két válfaján keresztül valósítható meg. Az össztársadalmi szintű szelektív hulladékgyűjtés révén lehetőség nyílik ugyanis a mechanikai vagy az egyre nagyobb jelentőségű kémiai reciklálás
arányának növelésére. Továbbá nyitva az út az energetikai hasznosítás felé: a korszerű, füstgázszűrővel, klórszűrővel felszerelt hulladékégetők anélkül alakítják át energiává a műanyagot, hogy az károsanyag-kibocsátással járna. A két újrahasznosítási módszernek – reciklálás és energetikai újrahasznosítás – az a célja, hogy az adott társadalom teljes műanyag hulladékát fel lehessen dolgozni.
– Ami pedig a bevásárlást illeti, azokkal a szakemberekkel értek egyet, akik azt mondják: akkor járnánk a legjobban, ha mindenki vinne magával a boltba többször használatos szatyrot – kanyarodott vissza az eredeti témára a MMSZ alelnöke. Hozzáfűzte, hogy a csomagolóiparban mindenképp van létjogosultsága a műanyagok csökkentésének, de nem úgy, hogy ezt környezetbarátnak mondott, lényegesen drágább, ökológiai lábnyom szempontjából kedvezőtlenebb, alternatív anyagok erőszakos helyettesítésével próbáljuk elérni.
AMATŐR KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT IS JÓL LÁTHATÓ AZ EREDMÉNY A LEBOMLÓ MŰANYAG ZACSKÓKKAL
– A Greenpeace és a Humusz Szövetség amatőr körülmények között, a műanyagiparban ismert, szakszerű környezettől távol végzett kísérletet a lebomló műanyag zacskókkal, ettől függetlenül jól látható az eredmény. Ugyanazt igazolta, mint amit a csomagolóanyagok gyártói is garantálnak, már pár hét után volt olyan tasak, amelyik lebomlott, szóval a dolog működik – idézi az összeállítás Bűdy Lászlót, az MMSZ elnökségi tagját. Abban ugyanakkor egyetért a Humusz Szövetség állásfoglalásával, hogy nem a biológiailag lebomló műanyag a jó út, mert ezzel a felelősség elkerülését
ismerjük be, illetve azt, hogy nincs bennünk elegendő tudatosság, hogy kevesebb szemetet termeljünk, amit aztán megfelelően tudnánk gyűjteni és kezelni. Ő mégis mindig műanyag zacskót kér a környezettudatos pékségben, ahová visszajár, ugyanis annak előállítása sokkal mérsékeltebb környezeti lábnyomot hagy, mint egy papírzacskóé.
Természetesen a lebomló tasak ökológiai lábnyoma sem elhanyagolható. A kukoricakeményítőből készülő anyag előállítása együtt jár a biodiverzitás rombolásával, hiszen nagy mennyiségűlebomló tasakhoz hatalmas táblákban kell kukoricát termeszteni. A növényt nagy energiaigényű műtrágyával kell gondozni, majd sok energiát használó gépekkel kell learatni, végül egy komoly károsanyag-kibocsátású üzemben lehet létrehozni magát a műanyag zacskót. Az összeállítás szerint, ha valamilyen oknál fogva át akarnánk állni kizárólag lebomló zacskók gyártására, ahhoz nem áll rendelkezésre elegendő termőterület, és a szükséges termelési kapacitásnak is híján vagyunk.
A kísérletre visszatérve Bűdy László megjegyezte, ha a home made compostable jelzéssel ellátott zacskót az otthoni komposztálóba tesszük, nem követünk el hibát, hiszen ahogy a gyártó is ígéri, az anyagnak le kell bomlania. Viszont a tasak bizonyosan tartalmaz valamennyi adalékanyagot, színanyagot, tehát nem tartja valószínűnek, hogy teljes egészében zöld hulladék keletkezik majd belőle. Emiatt, illetve a komposztálható tasakok teljes környezeti lábnyomát alapul véve Bűdy László a hagyományos műanyag használatát tartja a legjobb megoldásnak, de csak abban az esetben, ha képesek vagyunk bent tartani a műanyagot a körforgásban.
A reciklálás tekintetében tisztán kell látni az előállított műanyagok degradációját. Egy újra felhasznált műanyagnak már gyengébb a minősége, és ahányszor újra használjuk, egyre gyengébb minőséget kapunk: – Ez egy mesterséges molekula, nem lehet az örökkévalóságig újra felhasználni ugyanabban a formában, más anyagtípusban viszont igen. Ha például a már nem felhasználható műanyagokat elégetnénk kontrollált körülmények között az erőművekben, szén-dioxid kibocsátástól mentesen, akkor az anyag a körforgásban marad, hiszen a végén energiát nyertünk belőle. Itthon például több tízezer lakás távfűtését tudnánk kiváltani vele – fogalmazott az MMSZ elnökségének tagja. A szakember azon a véleményen van, hogy jelenleg nem gondolkozunk elég összetetten a műanyag felhasználásáról. Miközben az unióban betiltjuk az egyszer használatos evőeszközöket, Kínából hozzuk be helyettesítésükre a bambusz evőeszközöket, hatalmas biológiai lábnyomot hagyva ezzel a bolygón.
Szélesebb társadalmi vitát lát indokoltnak a műanyag újrahasznosításáról, hiszen miközben egy rakás reciklálható hulladékkal terheljük a környezetünket, az újrahasznosító ipar jó minőségű hulladék hiányával kénytelen küzdeni, s emiatt importra kényszerül, például Németországból.
A DOLOG MŰKÖDIK, DE NEM EZ A HELYES ÚT A MŰANYAGOKNÁL
– A Greenpeace és a Humusz Szövetség amatőr körülmények között, a nemzetközi tanúsító cégek (például TÜV) módszertanától eltérő módon végzett kísérletet a lebomló műanyag zacskókkal, ettől függetlenül jól látható az eredmény. Ugyanazt igazolta, mint amit a csomagolóanyagok gyártói is garantálnak, már pár hét után volt olyan tasak, amelyik lebomlott, szóval a dolog működik – mondott véleményt a kísérletről Bűdy László, az MMSZ elnökségének tagja. Ám abban egyetért a Humusz Szövetség állásfoglalásával, hogy nem a biológiailag lebomló műanyag a jó út: – Ezzel a fogyasztói felelősség elkerülését ismerjük be, illetve azt, nincs bennünk elegendő tudatosság, hogy kevesebb szemetet termeljünk, és azt helyesen kezeljük – idézi az összeállítás Bűdy Lászlót. A lebomlásra való törekvés nem más, mint a szabad szemetelés jogának térnyerése, nem akarunk felelősséget vállalni a szemetünkért.
FOTÓK:
HUMUSZ SZÖVETSÉG
