A közép-európai műanyagos szív most Magyarországon dobog.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is négyszáznál több résztvevőt fogadott a Central European Plastics Meeting Budapesten, amelyet hatodik alkalommal rendezett meg a myCEPPI műanyagipari tanácsadó cég. A konferencia kiemelt témájaként a szakemberek az Európai Bizottság nyáron kiadott javaslatát járták körül, amely szerint 2025-2030ig a műanyag késztermékekben és csomagolóanyagokban átlagosan 25-30 százalék újrahasznosított műanyagot kell használni. Ez a tervezet a műanyagipart komoly kihívások elé állíthatja, a közös gondolkodás igénye és a javaslatok kidolgozásának szükségessége hozta el a legtöbb szakembert most Magyarországra, Európa szinte valamennyi országából.
Üzletileg mindenképpen hasznosnak ítélték meg a résztvevők a konferenciát, a két nap alatt több mint 600 B2B találkozó valósult meg. Érkeztek Egyiptomból és Abu-Dhabiból is résztvevők, elmondható azonban, hogy képviseltette magát a műanyagipar Európa szinte összes országából. Lengyelország évek óta kiemelt vendége a konferenciának, de Németországból, Ausztriából és Spanyolországból is jelentős volt a részvétel, és itt volt KözépEurópa valamennyi országa.
– A még erőteljesebb nemzetközi részvétel növekedését gátolta, hogy az évek óta tartó válság mostanra elérte a műanyagipart, a műanyag-feldolgozó cégek jelentős része Európában is negatív eredményt hozott az első háromnegyed évben – mondta el Bűdy László rendező a konferenciát értékelve. – Ezzel együtt nincs okunk panaszra, egy jelentős lengyel szakmai lap újságírója mondta, hogy a konferenciánkkal egyidőben zajlott Lengyelországban a PlasticsEurope-nak is egy rendezvénye, az ottani részvételét azzal mondta le, hogy neki itt kell lenni, mert a közép-európai műanyagos szív most Magyarországon dobog.
SZAKMAI ÖSSZEFOGÁSRA SERKENTI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG LEGÚJABB JAVASLATA A MŰANYAGIPART
A műanyag szívószálak betiltásával csak a lelkiismeretünket nyugtattuk meg, ennél a műanyagipart érintő sokkal súlyosabb problémára hívja fel a figyelmet Bűdy László a konferenciát felvezető A folyásindex zsarnoksága című írásában, ami valójában szakmai alapot adott a konferencia valamennyi tanácskozásának.
Nézzük a tényeket! A műanyagipar jelentős kihívásokkal néz szembe 2025-2030 között amiatt, hogy az European Plastics Pact (európai műanyagegyezmény) vállalása szerint a műanyag késztermékekben és csomagolóanyagokban átlagosan 25-30 százalék újrahasznosított műanyagot kell használni. A European Plastics Pact adatai szerint 2021-ben 10 százalék volt az átlagosan felhasznált reciklált műanyaghányad.
Egyelőre törvényi kötelezettség nincs a kötelező újrahasznosítási hányadról, jól látható azonban, hogy az európai döntéshozók is az okokat és lehetőségeket keresik. Vannak megkerülő szabályozások, például a gépjárművek életciklusára vonatkozó szabályozás, amely szerint a 2025-től induló projektekben már kötelező lesz az újonnan legyártott autókba kezdetben 6 százalék, majd 25 százaléknyi újrahasznosított műanyagot tervezni. Praktikusan ez a 2030-31-ben gyártásba kerülő autókat érinti majd, de úton van már az építőiparra vonatkozó szabályozás is, a javaslat hamarosan megjelenik. Nem lesz az iparnak olyan területe, amelyet ne érintene a szabályozás.
Akad azonban még egy súlyos probléma. Az eddigi tapasztalatok alapján az látszik, hogy egyrészt kevés a jó minőségű reciklátum, másrészt még a jó minőségű regranulátumok is csak korlátozottan használhatóak. A regranulátumokat 2020-ig többnyire az anyagköltség csökkentésére, illetve olcsó, műszakilag nem igényes termékek gyártására használták. Azonban most változni fog a helyzet, egyrészt elvárás, másrészt kötelezettség lesz a regranulátumok széleskörű használata 2030-tól. Csak Magyarországon 100-150 ezer tonna jó minőségű regranulátum felhasználásával kell számolnunk. Vajon lesz ennyi? A szakemberek egyöntetűen mondták ki, hogy nem.
Amit még figyelembe kell venni, húzza alá a leirat, amely honlapunkon teljes terjedelmében olvasható: a műanyag nagy előnye az újrahasznosítás szempontjából a hátránya is. Sokféle termék állítható elő belőle a molekula halmazok és láncok viszonylag könnyű módosításával. Egy adott célt szolgáló műanyag termék előállításához pedig meghatározott műszaki paraméterekkel rendelkező polimer szükséges. Az egyik legfontosabb paraméter a polimerfajtán túl – ami lehet PE, PP, PVC, PS, PET épphogy csak a legnagyobbakat említsük –, a folyásindex.
Mindez azt jelenti, hogy nincs szabad kombinációs lehetőség a folyásindex és a műanyag végtermék között, a folyásindex meghatározza, hogy miből mit lehet gyártani. Bűdy László, a Regranulátum szabványosításáért felelős szakmai csoport vezetője ezt így szemlélteti: – Vegyünk egy példát. A polipropilének esetében 77 különféle termékcsoportot azonosítottunk gyártási eljárás, applikáció és folyásindex tartomány szerint. Ezeket tovább tagoltuk polipropilén fajta, homopolimer, impact kopolimer és random kopolimer szerint. Mindez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi polipropilénből készülő műanyag termékstruktúrát fenn akarjuk tartani, akkor 100-as nagyságrendben kell különféle polipropilén regranulátumokat előállítani a 2025 után fokozatosan életbelépő szabályozás miatt. Csak megjegyzem, a polietilének esetében ez a szám már közelíti az ezret.
2025 és 2030 között világosan látható, hogy a kötelező újrahasznosítási hányadra vonatkozó célkitűzések illuzórikusak. A műanyagipar nem fog tudni megfelelni a 25 százalékos újrahasznosított anyagtartalom követelményének 2031-re.
A hogyan továbbról számos előadás, panelbeszélgetés hangzott el, amelyekről további lapszámainkban számolunk be.
KÖZÉP-EURÓPAI ÚJRAHASZNOSÍTÓI KEREKESZTAL
A közös szakmai együttműködés igényét erősíti, hogy a két nap alatt két közép-európai szervezet is alakult, mindkettő az együttes fellépésben látja a megoldást a probléma kezelésére. Az első napon a Közép-európai Újrahasznosítói Kerekasztal, lévén az Európai Bizottság javaslatának véglegesítése után lényegesen több hulladékkategóriára lesz szükség. A szervezethez csatlakozó cégek azt vállalták, hogy definiálják az ő termékportfóliójukhoz szükséges hulladékkategóriákat, ezeket egységesítik Közép-Európában, megteremtve ezzel az összehasonlíthatóságot műanyag alapanyagfajták szerint. Ezzel versenypiaci helyzetet is teremtenek, mert ezáltal a műanyag-feldolgozók több forrásból ugyanazt a minőséget tudják megvásárolni. – A baj most az, hogy sem a regranulátumok, sem a hulladékáramok nem összehasonlíthatók Közép-Európában. Mi azt szeretnénk elérni, hogy meghatározzuk, regionális szinten milyen hulladékáramok lesznek ideálisak, így minden országban ugyanaz lesz a sztenderd. Ha van elérhetőség, van tervezhető üzlet. Az üzletnek pedig annál jobb, minél több forrásból lehet beszerezni ugyanazt a minőséget – határozta meg a most induló szervezet céljait Bűdy László.
Előzmény: Magyarországon tavasszal a Magyar Műanyagipari Szövetség ernyője alatt önkéntes nemzetközi projekt indult magyar, lengyel, román és más közép-európai cégek részvételével, amelynek célja az iparág regranulátum igényeinek felmérése és meghatározása. A regranulátum sztenderdek kialakítása, ezt követően pedig az újrahasznosítók segítségével az ideális hulladékáramok meghatározása. A projekt résztvevői a hazai műanyagiparból kerülnek ki, legfőbb céljuk a széleskörű konszenzus létrehozása a műanyagiparban a regranulátum használatot, a kötelező újrahasznosítási hányadot illetően. Ez a Magyarországon jól bevált projekt szélesedik mostantól európai szinten újabb nemzetközi cégek, szakemberek csatlakozásával.
REGIONÁLIS NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGEK TALÁLKOZÓJA
Két évvel ezelőtt szűnt meg a PlasticsEurope kelet-európai regionális hálózata, ami fontos nemzetközi szintű kapcsolatot jelentett a térség műanyagipari képviselői között. Az együttműködés újrakezdésére történt most kezdeményezés azáltal, hogy a Magyar Műanyagipari Szövetség elnöksége megbeszélésre invitálta a közép-kelet-európai műanyagipari érdekképviseleti szervezeteket vezetőit. A mostani megbeszélésen a szerb és a horvát műanyagipari szövetségek képviselői voltak jelen, online kapcsolódott be a bolgár szövetség vezetője, de jelezték együttműködési szándékukat még a román, a lengyel, a cseh és a szlovák érdekvédelmi szervezetek képviselői is.
Az együttműködés aktuális feladatát itt is a kötelező reciklátum tartalom szabályozás adta. A megbeszélésen valamennyi fél kinyilvánította, hogy szükségét érzi ennek a kooperációnak. Első lépésként az Európai Unió tervezetének szakmai felülbírálatát és a közös javaslattételt tűzték ki feladatul. A beszélgetés során kiderült, valamennyi országban elkezdődött az újrahasznosítással kapcsolatos helyzet feltérképezése, a reciklátumok szabványosítása, sőt a bolgárok már be is adták saját tervezetüket az Európai Bizottságnak. A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a folytatásban tájékoztatják egymást az elvégzett munkáról és közösen fogalmaznak meg nyilatkozatot, áttanulmányozva a már előkészített bolgár tervezetet is, ezzel is erősítve a műanyagipar nemzetközi szinten való közös képviseletét.
