– Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül – Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus, író egyszerű igazsága ez, akinek művei gyakran segítenek nekem az eligazodásban. Gyökössy Endre 1913-ban született és 1997-ig élt, bőven volt része a múlt század kirekesztéseiből. A Rákosi-rezsim szüleit kitelepíttette, őt magát is osztályidegenné nyilvánította, két doktorátusával (egy bölcsész és egy pszichopedagógiai) tudományos munkássága megszakadt, de ami fontos volt számára, lelkészként tovább szolgálhatott. Ez volt életének rendkívüli igazsága: hogy egymással ellentétes folyamatok időnként párhuzamosan is futhatnak.
– Az emberi lelkek (…) ha csak saját kis életük körül forognak, belül üresekké válnak – írta egyik művében. Mostanában sokszor jut eszembe ez a mondata, amikor már több mint egy éve bezárult a világ, technikai eszközök segítenek az információgyűjtésben, az emberi kapcsolatok fenntartásában, a szakma helyzetének nyomon követésében. Figyelmemet persze nem kerüli el az sem, hogyan élik meg ezt az időszakot mások. Nincsenek könnyed helyzetek. A telefon túloldalán megfogalmazódott történetekből az derül ki, hogy mélyül az űr bennünk. Az ingeréhségből elismeréséhség lett.
