Amint arról előző számunkban beszámoltunk, folytatódik az egyeztetés az egyszer használt műanyagok (SUP Directive, Single-Use Plastics) irányelv témakörben, szem előtt tartva a PlasticsEurope útmutatásait. Folytatjuk az egyeztetést a teljes értéklánc részvételével és az érintett politikai döntéshozókkal annak érdekében, hogy feltárjuk és bevezessük a hulladék-keletkezés megelőzésének leghatékonyabb megoldásait az új fejlesztések érdekében, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás fellendítésében. Most röviden bemutatjuk az MMSZ érveit – a szakmaiakat és az általános jellegűeket egyaránt. Ezekben a „SUP” termékek mellett a Körforgásos Gazdaság és a fenntarthatósági szempontok is szerepelnek.
Meglepő talán, de a szemléletformálás témájával kell kezdenünk. Ennek fontosságára a majd’ két évvel ezelőtt Magyarországon is útjára indult Műanyagmentes július nevű kezdeményezés által vetült fény először. Számunkra – szakemberek számára – kézenfekvőnek tűnik, hogy a műanyagok rendkívül széleskörűen elterjedt használata végső soron abból adódik, hogy egy felmérhetetlenül sokoldalú és előnyösen alakítható, használható anyagfajta van a birtokunkban. Vajon összevetettük-e már valaha, van-e jobb anyag akkor, ha a korszerű követelményeket (változatosság, alakíthatóság, feldolgozási technológiák, kémiai biztonság, élettartam, innovációs lehetőségek, újrafeldolgozhatóság (Körforgásos Gazdaság), környezeti hatás, fenntarthatóság stb.) teljeskörűen egybegyűjtjük?
Felhívjuk figyelmüket HOSSZÚ AZ ÚT A MŰANYAG SZÍVÓSZÁLTÓL AZ INTELLIGENS MŰANYAGIG című, a POLIMEREK 2018. szeptemberi számában megjelent összefoglalónkra, amelyben választ adtunk a Műanyagmentes július című, szakmai szempontból rendkívül felületes és egysíkú volt kampányra. Összegyűjtöttük a sajtóban megjelenő műanyagellenes propaganda legfőbb érveit és megkértük a szakma jeles képviselőit, akadémikusait, hogy a műanyagokról szóló ismeretterjesztést terjesszék ki a tudomány mai állása szerint.
Nem véletlen tehát, hogy ez az iparág a kezdetektől fogva sikerágazatnak számít, a műanyaggyártásban, a világ összességét tekintve, az 1950-es évek óta 8,6%-os CAGR (összesített éves növekedési ütem) mutatóval büszkélkedhetünk. Másfelől azonban, nem kell túl sokat nézelődnünk a média világában ahhoz, hogy azonnal „szembe jöjjön” a jól ismert negatív kampány. Sajnálatosan, ez legnagyobb részt a felelőtlen használatból, illetve egyszerűen a szemetelésből adódik. Nagymértékben hozzájárul ehhez az ugyancsak felelőtlen hulladékkezelés, a hiányos hulladékgazdálkodás. A szemléletformálás legegyszerűbben ott kellene kezdődjön, ahogyan Dr. Czigány Tibor professzor említette 2019-es akadémiai rendezvényünkön: „ELDOBHATÓ MŰANYAG”? – ezt a szót káromkodássá kellene nyilvánítani! ÚJRAHASZNÁLHATÓ!
Szükséges tehát a jól megfontolt szelekció, az egyszer használt műanyagok (SUP) irányelv használata. Elsőként megemlíthetőek azok a termékek, termékkörök, amelyek esetében alternatív termékek könnyen elérhetők: fültisztító pálcák, evőeszközök (villák, kések, kanalak és pálcikák), italkeverők, szívószálak, tányérok (beleértve a műanyag béléssel ellátott papírlemezeket is), léggömbpálcák, habosított polisztirol élelmiszer-tányérok, tálcák, dobozok (készételhez), italtartók és csészék, oxo-lebomlású műanyagok. Nemzetközi egyetértés alakult ki abban, hogy ezeket – kiválthatóságuk miatt – 2021 nyarán végleg kivonják a forgalomból.
A második fontos termékkör, ahol az alternatívák nem kínálkoznak ennyire kézenfekvően, ugyanakkor a szemetelés miatt jelenleg súlyos gondot jelentenek: az ételtartó dobozok (főként készételekhez) és a poharak. Elsőként megfontolásra érdemesek a Német Iparszövetség 2018 nyári közleményében olvasható fontos érvek is, említsünk itt kettőt: a műanyagok más anyagokkal való helyettesítése nem oldja meg a közterületekre és a tengerbe történő hulladékkibocsátás problémáját (azaz rossz szokásunkat, a szemetelést kell(ene) „lecserélni”). Ez (is) kérdéseket vet fel a terméktilalmak hatékonyságát illetően. És talán a legfontosabb: igen gyakran arra az eredményre jutunk, hogy a csomagolási alternatívákra való átállás (sokkal) károsabb a környezetünkre, mint a meglévő műanyag megoldások használata!
Célszerű itt utalni arra – amint azt bemutattuk 2020 márciusi számunkban is AZ ÜVEGPALACK, A PET PALACK VAGY AZ ALU DOBOZ A KÖRNYEZETTUDATOSABB VÁLASZTÁS? című cikkünkben -, hogy nyilvánosságra kell hozni, közzé kell tenni és meg kell értetni a fogyasztókkal, hogy a csomagolóanyagok teljes életciklusát (alapanyag gyártása, a termék kialakítása feldolgozással, a használat és az újrahasznosítás) figyelembe véve nem kérdéses, hogy a műanyagok ezer előnye mellett környezeti lábnyomuk is a legkisebb. Ráadásul – és ez rendkívül fontos –, például élelmiszer esetén, a csomagolóanyag megfelelő megválasztásával a fogyaszthatóság, polcon tarthatóság stb. nagymértékben meghosszabbítható. Így az élelmiszerpazarlás is csökken, de alapvetően a környezetünk is komoly „haszonélvezője” ennek, mert az élelmiszerek környezeti lábnyoma hatalmas, ezt sok tényező befolyásolja, de kimondható, hogy általában 100-200-szorosa a műanyag csomagolóanyagéhoz képest. Ezekben az esetekben, ezeknél a termékeknél (melegételes tálak, poharak) megfontolandó például a hulladékkezelési technológia megváltoztatása, semmint az anyag lecserélése.
A műanyagokra életciklusuk végén – az újrahasznosításkor – forrásként kell tekinteni. Ez – legkedvezőbb esetben – mechanikai újrahasznosítást jelent, ilyenkor a szelektív begyűjtés és tisztítás után az újrafeldolgozás (regranulátum előállítása) történik. Számos okból azonban (szennyezettség – mechanikai és keveredés jellegű, társított anyagok, kompozitok stb.) csak a kémiai újrahasznosítás jön szóba, ilyenkor a műanyag óriásmolekulákat (polimerek) erőteljes kémiai beavatkozással ismét alapanyaggá (monomerek) alakítják, így kerülhetnek vissza a gyártási körforgásba. Ez sokkal nagyobb energia és technológiai ráfordítást igényel, mégis lendületesen terjed, mert megvalósul az anyagában történő újrahasznosítás. Amikor egyik módszer sem oldható meg gazdaságosan (pl. erős szennyezettség esetén), az energetikai hasznosítás is elfogadható választás.
Az imént nagyon egyszerűen bemutatott újrahasznosításhoz az egész folyamat két alapvetően fontos elemét is meg kell említenünk, sajnos Magyarországon mindkettőben óriási és hatékony lépések szükségesek. Az egyik a hulladékgazdálkodási rendszer (széleskörű, hatékony, működő és ellenőrzött műanyaghulladék gyűjtés és kezelés) mielőbbi kialakítása. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen meglévő rendszert – ha már kialakítottuk – valójában jól használhassunk, új ösztönző rendszerre is szükség van az újrahasznosítási tevékenységhez és az újra-műanyagok termékekbe való „beépítése” területén egyaránt. A Magyar Műanyagipari Szövetség évekkel ezelőtt kidolgozta javaslatait ennek érdekében (fő pontjait illetően: a másodnyersanyagok előállításának és felhasználásának ösztönzési formái, export korlátozások stb.).
A másik megvalósítandó lépés a műanyag hulladékok szemétlerakóba juttatásának (deponálásának) mielőbbi betiltása. Magyarországon évente mintegy 3 millió tonna kommunális hulladék keletkezik, ennek átlagosan 15% a műanyag tartalma, így könnyen belátható, hogy ez legkevesebb 300-400 000 tonna kiváló alapanyagot jelentene az újrahasznosítás céljára. Ezek a műanyagok Körforgásos Gazdaságának megalapozása felé tett első valódi lépések lesznek, amint megvalósulnak.
